Megdőlni látszik az a politológiai tétel, amely szerint a nemzetközi terrorizmus a bukott államokban gyökerezik. Egyebek között ezzel a tanulsággal szolgál az ötödik bukottállam-index.

„Hogy a sok rogyadozó állam közül melyeken segítsen a nemzetközi közösség, az attól függ, melyiknek mire van szüksége. Mert mindegyik a maga módján rogyadozik” – olvassuk a Foreign Policy magazinban.

Itt van például Jemen esete: az ország közvetlen veszélyben van, bár még nem került a világlapok címoldalára. (A cikk megjelenése óta a nemzeti légitársaság június végi katasztrófája kapcsán azonban a figyelem középpontjába került a hiányos repülésbiztonsági rendszer, amelyben a jemeni állam gyengesége mutatkozik meg.) Fogyóban az olaj- és vízkészletek, menekültek tömegei érkeznek a szomszédos bukott államból, Szomáliából, és egyre csökkenő hatékonysággal működik a kormány. Egyesek szerint Jemen lesz a következő Afganisztán, abban az értelemben, hogy egy bukott állam talaján globális veszély bontakozik ki.

Szomália példája viszont cáfolja azt a világszerte népszerű elméletet, amely ok-okozati összefüggést lát az állam összeomlása és a terrorizmus kialakulása között. Az al-Kaida megpróbálta megvetni a lábát Szomáliában, de végül is kiszorult onnan, mert pontosan ugyanazokba a nehézségekbe ütközött, mint a nemzetközi békefenntartók: hasznavehetetlen az infrastruktúra, dúl a banditizmus. Egyszóval a teljesen bukott állam még a terrorizmust is ellehetetleníti.

A bukottállam-indexet az idén ötödször készítette el a The Fund for Peace kutatóintézet és a Foreign Policy. Tizenkét mutató alapján pontozzák az országok helyzetét, és összeadják az egyes mutatók értékeit. Minél magasabb a szám, annál rosszabb a helyzet az illető országban.

A magas pontszám mögött igen eltérő helyzetek vannak. Grúzia huszonhárom helyet ugrott, és a 33. legveszedelmesebb helyzetben lévő állam lett, pusztán azért, mert területére orosz csapatok vonultak be. Szomália és a volt Belga-Kongó azért szerepel a lista elején, mert kormányaik tehetetlenek, Zimbabwe és Burma pedig azért, mert a központi hatalom erős kézzel elnyom minden ellenzéki megmozdulást.

A nemzetközi segítség azokban az esetekben a legsürgősebb, amikor a válság nemzetközi következményekkel fenyeget. Például Zimbabwe bukottabb állam, mint Irak, de bukása a globális biztonságot kevésbé fenyegeti. Ugyanezért okoz nagyobb fejtörést Pakisztán, mint a sokkal rosszabb belső helyzetben lévő Guinea, ugyanígy Észak-Korea is joggal kelt nagyobb aggodalmat, mint a katasztrofális helyzetben lévő Elefántcsontpart.

Irán tizenegy helyet rontott helyezésén: gazdasága bajban van, mégis erős államról beszélhetünk abban az értelemben, hogy sikeresen valósítja meg nukleáris ambícióit. (Azóta a botrányos elnökválasztás nyomán nyilván tovább romlana az ország helyezése.)

A közép-kelet-európai térségből csak Moldávia került az első (legveszélyeztetettebb) hatvan ország közé: az 54. helyen áll. Magyarország őrzi 141. helyét a 177 közül, tehát a legszerencsésebb negyven között található, bár Csehország, Szlovákia és Lengyelország még stabilabb értékelést kapott.