Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720

Rasszisták vagyunk

2009. július 6.

Ausztráliában a tavasszal több indiait is megtámadtak a nyílt utcán. Az Új-Delhiben megjelenő lap szerint Indiának, mielőtt Ausztrálián jól elverné a port, a saját portája előtt is van söpörni valója.

Ausztráliában a tavasszal több indiait is megtámadtak a nyílt utcán. Az Új-Delhiben megjelenő lap szerint Indiának, mielőtt Ausztrálián jól elverné a port, a saját portája előtt is van söpörni valója.

„Kérdezzünk csak meg egy afrikait, milyen érzés fekete bőrűnek lenni Indiában, s mindjárt kevesebb kedvünk lesz rasszistának nevezni Ausztráliát” – írja Debarshi Dasgupta az Outlook India címlapsztorijában, amelynek beharangozó címe így szól: Nem vagyunk-e mi is rasszisták?

Egy amerikai elit egyetem fekete bőrű diplomása arcbőrre való szappant kért Delhi egyik elegáns bevásárlóközpontjának patikájában. A gyógyszerész bőrfehérítő szappant adott neki, és minden rábeszélés ellenére gonoszul ragaszkodott elképzeléséhez. Hogy az afrikaiakat „kaliának” vagy „habsinak” (sötétnek, szerecsennek) szokták nevezni India-szerte, az elhalványul a kifejezett atrocitások mellett. Volt olyan afrikai diák, akit ismeretlenek a nyílt színen leköptek. Volt, akit krikettütővel véresre vertek. Afrikainak lakást bérelni szinte lehetetlen. Amint meglátja a bérbeadó, nyomban foglalt a lakás. Az idegenrendészeten gyakran önkényesen bevonják az afrikaiak tartózkodási engedélyét, miközben az európaiak és az amerikaiak bürokratikus teendőit igyekeznek megkönnyíteni.

A tévéfilmekben mindennapos, hogy a sötét bőrszínt kellemetlennek állítják be. Az egyik legnépszerűbb hősnő azt panaszolja filmjében, hogy egy afrikait talált az ágyában. A tucatrajzfilmekben mindig világos színűek a jó szereplők a rosszak pedig mindig sötétek.

Mi több, Indián belül is van bőrszín szerinti megkülönböztetés. Az északiak megvetően „madrászinak” (Madrász állambelinek) nevezik a sötétebb bőrű délieket. A délen készülő filmekhez a helyi sötét bőrű férfi filmsztárok mellé világos bőrű északiakat importálnak főhősnőnek. A reklámok, a kozmetikai hirdetések India-szerte a fehér bőr dicsőségét zengik. A házassági hirdetésekben világos bőrű párt keresnek. Nem ritka, hogy jómódú sötétbőrű férfi szegény, de világosabb bőrű lányt vesz el, s úgy érzi, ezzel társadalmi rangban is feljebb kerül. Nők tömegei szereznek be bőrfehérítő szteroidot, amelytől a bőr elvékonyodik, és a fertőzésekre fogékonyabbá válik. A fehér bőr kultusza talán a gyarmati korra, de az is lehet, hogy még régebbi időkre vezethető vissza. A sötét már az ősi mitológiában is a Gonosz színe volt.

Mindenesetre az afrikaiakat úgy bántják Indiában, hogy nem is ismerik őket. Indiai-afrikai vegyes házasság az elmúlt hetven év alatt összesen hatvan köttetett.

Dasgupte ebből arra következtet, hogy az afrikaiakkal szembeni idegenkedés alighanem oldódna, ha intenzívebbé válnának India és Afrika kapcsolatai. Persze láttunk példát ennek az ellenkezőjére is, de a szerző bízik benne, hogy mégiscsak jól alakulnak a dolgok, hiszen Indiának egy olyan világban kell boldogulnia, ahol a legdivatosabb férfiú, az Egyesült Államok elnöke is afrikai származású.