"Kevesen ismerik fel, hogy a fasizmus nem ellentétes a szocialista törekvésekkel, sőt e törekvések egyenes következménye" - állította Friedrich Hayek. John Maynard Keynes szerint viszont "a kapitalisták nem képesek különbséget tenni a kapitalizmus védelmében hozott újszerű intézkedések és a bolsevizmus között".

Az Út a szolgaságba megjelenésének 60. évfordulójára emlékezve a Reason interjút készített Bruce Caldwellel, F. A. Hayek szellemi életrajzának szerzőjével.

A gazdasági spontaneitás, a szabad piac és a magántulajdon legkisebb korlátozása olyan folyamatot indít el, amely a szocializmuson keresztül a totalitárius diktatúra felé vezet - ez az Út a szolgaságba fő gondolata.

A háború után Nagy-Britanniában megkezdődött az államosítás, a nemzeti vagyon 20%-a köztulajdonba került, s folytatódott a gazdasági folyamatok széleskörű szabályozása, amely a háború alatt vette kezdetét. A nagymérvű állami szerepvállalás kétség kívül sok bajt okozott. Azt azonban senki sem állíthatja, hogy totalitarizmushoz, vagy akár csak szocializmushoz vezetett.

Megcáfolta a történelem Hayek jóslatát? A kérdéssel Hayek minden értelmezőjének, különösen egy Hayekről írt könyv szerzőjének szembe kell néznie. Caldwell nem is kerüli meg. De szerinte Hayek nem azt akarta mondani, hogy minden beavatkozás diktatúrához vezet, hanem inkább azt, hogy a gazdasági tervezés kudarcra van ítélve.

Caldwell értelmezése mellett szól az Út a szolgaságba 1976-os kiadásának előszava. Hayek itt óvatosabban fogalmaz, az állami beavatkozás csupán lehetséges, nem szükségszerű következményeként beszél a szocializmusról.

Ám ha ezt vesszük alapul, akkor Hayek elmélete sokkal kevésbé különbözik Keynesétől, mint azt a neoliberálisok hirdetik. Robert Skidelsky három kötetes Keynes biográfiájának utolsó, John Maynard Keynes: Harc a szabadságért, 1937-1946 című részében épp ezt igyekszik bizonyítani.

"Skidelsky könyvét olvasva -  mondja Walter Russel Mead  recenziójában - világossá válik, hogy Keynes-t egész életében az foglalkoztatta, hogy liberális középutat találjon a kíméletlen gazdasági verseny és az egalitárius szocializmus között. Ha elfogadjuk Skidelsky Keynes-értelmezését, akkor a klasszikus liberalizmus 1970-es években tapasztalt újjáéledése nem Hayeket, hanem Keynes-t igazolja. A háború megnyeréséshez és a virágzó béke megteremtéséhez szükséges rendkívüli állami beavatkozás nem vezetett szocializmushoz. Amikor már nem volt szükség keynesiánus intervencióra, a Egyesült Államok és Nagy-Britannia társadalmai visszatértek a liberális közgazdaságtanhoz és értékekhez."