A brit kormányhoz közel álló értelmiségiek és politikusok szerint a baloldalnak nincs esélye a 2010-es választásokon. A Munkáspárt népszerűségének növeléséhez gyökeres fordulatra van szükség. Csak éppen abban nem értenek egyet, hogy milyenre.

„A globális gazdasági válság megmutatta, mennyire kiüresedett az általunk képviselt politika. Bár vannak arra mutató jelek, hogy elkezdődött a baloldal megújulása, még csak az út kezdetén vagyunk” – írja Jonathan Derbyshire brit publicista a New Statesmanben.

Mint arról a Metazin is beszámolt, a gazdasági válság és a kormány népszerűségének csökkenése miatt a baloldalon egyre többen politikai fordulatot sürgetnek. A legtöbben azt szeretnék, ha a Munkáspárt szakítana az elmúlt évtized neoliberális politikájával, és visszatérne a hagyományos szociáldemokrata eszmékhez.

Miután a kormányzó Munkáspárt megalázó vereséget szenvedett a májusi európai parlamenti és a vele egy időben tartott önkormányzati választásokon, a párt számára nyilvánvalóvá vált, hogy új programra van szükség.

A brit Demos baloldali agytröszt által kiadott Merre tovább, Munkáspárt? című esszégyűjteményben vezető baloldali értelmiségiek és politikusok fejtik ki véleményüket a Munkáspárt politikájának reformjáról.

Richard Reeves, a kötet szerkesztője szerint a baloldalnak nincs esélye a jövőre esedékes választásokon, ezért olyan átalakulásra van szüksége, amely hosszú távon meghatározza a politikáját.

A szerzők többsége most is egyetért abban, hogy a Munkáspártnak vissza kell térnie a szociáldemokrácia klasszikus eszmeiségéhez, mindenekelőtt a társadalmi egyenlőség és szolidaritás gondolatához, különben még többen pártolhatnak át a radikális Brit Nemzeti Párthoz. Van, aki 60 százalékra emelné a legmagasabb jövedelmekre kivetett adókulcsot, miközben jelentősen emelné a minimálbért.

A kötet érdekessége, hogy többen is azt szorgalmazzák, hogy a baloldal a liberális individualizmus eszméje helyett térjen vissza a közösségi értékek hangsúlyozásához. A Munkáspárt ugyanis az elmúlt években elhanyagolta a civil társadalom eszméjét. Mások viszont inkább azt javasolják, hogy a baloldal még határozottabban álljon ki az individualizmus mellett.

A kötet bevezetőjében a szerkesztő is elismeri, hogy a Munkáspárt megújulására vonatkozó javaslatok gyakran ellentétesek egymással. Gyorsan hozzáteszi azonban, hogy bizonyos alapértékek tekintetében egyetértés rajzolódik ki: mindenki elismeri, hogy a demokrácia megerősítésére, több liberalizmusra, nagyobb pluralizmusra és a civil társadalom támogatására van szükség.

Alex Singleton libertárius publicista szerint azonban nem túl nagy eredmény, ha csak a fenti alapelvek tekintetében van egyetértés. „A fenti elvekkel szinte minden párt politikusai egyetértenek.” Az pedig, hogy az általánosságokon túl a munkáspárti értelmiség semmiben nem ért egyet, azt mutatja, hogy tényleg teljesen kiüresedett a baloldal eszmeisége.