Sarkozy elnök száműzné a közterekről a muzulmán nők viseletét, a burkát. A női egyenjogúság jegyében, de egyúttal a nagyobb népszerűség érdekében is.

„A fejkendőkről, a fátylakról és a burkákról zajló vita igazából sokkal átfogóbb és súlyosabb kérdésekről szól: arról, hogy mit is jelent a kulturális identitás a tömeges mohamedán bevándorlás korában” – írja Michelle Goldberg a Prospect magazinban.

Versailles június 22-én történelmi esemény színhelye volt: a köztársasági elnök együttes ülésre szólította a parlament két házának tagjait, és ünnepélyes beszédben vázolta az ország helyzetét, valamint a teendőket. (Az államfőnek száz év óta tilos volt felszólalnia a parlamentben: ezt a szabályt most törölték el.) Legszenvedélyesebb szavaival furcsamód egy női ruhaneműt ostorozott, mégpedig olyat, amit Franciaországban alig visel valaki. Kendőt gyakran viselnek a muzulmán nők, még fátylat is olykor-olykor, de burkát, ami tetőtől talpig rejti el a női testet, keresve is nehéz találni Franciaországban. Márpedig Sarkozy elnök a burkáról mondta beszédében, hogy „Franciaországban nem szívesen látott jövevény”, mert „a nők alávetettségének, elnyomatásának jelképe”.

A fejkendőt már 2004-ben kitiltották a francia iskolákból, s a cikkíró szerint Sarkozy most jóval messzebb akar menni: az egész testet borító burkát és a nikabot, azaz az arcot fedő fátyolt is ki akarja tiltani a közterületről és a nyilvános helyekről.

Mi az, hogy „is”? – kérdezhetnénk. Hiszen a fejkendő nyilvános viseletét nem tiltaná az elnök. Vagyis alighanem tévedés, hogy messzebbre akar menni, hiszen a fátyolt és a burkát, mint maga a szerző írja, alig viseli valaki Franciaországban. Azt a néhány száz keleti lányt és asszonyt, aki átutazóban érkezik burkában és fátyolban, nem sok értelme volna ezzel a tilalommal vegzálni.

Goldberg arra gyanakszik, hogy Sarkozy elnök Barack Obamának akart válaszolni Versailles-ban. Franciaországban ugyanis felzúdulás fogadta, hogy az amerikai elnök a kairói egyetem diákjai előtt bírálta azokat, akik szerint „egy haját kendővel takaró nő valamiért kevésbé egyenjogú”.

A burka elleni határozott elnöki fellépés fő célja azonban alighanem belpolitikai. A tömeges muzulmán bevándorlás nagy változásokat hozott az európai országok életében, és a többség ezeket nem fogadja szívesen. Ámde aki erről beszél, az nyomban a rasszizmus és az idegengyűlölet gyanújába keveredik. Ezért ez a téma lényegében a radikális jobboldal monopóliuma.

A női egyenjogúság viszont már korántsem szélsőjobboldali téma. Ha tehát nem a muzulmán bevándorlás kulturális és társadalmi hatásairól beszélünk, hanem arról, hogy a mohamedán viselet a nők elnyomását jelképezi, akkor úgy versenyezhetünk a radikális jobboldallal a közönség kegyeiért, hogy közben a baloldalnak egyetlen rossz szava sem lehet.

Amerikában elképzelhetetlen volna, hogy betiltsák a burka viselését, mert a tengeren túl másképp értelmezik az állam és az egyház szétválasztását, mint Franciaországban. Az amerikaiak az egyházakat óvják az államtól, a franciák viszont az egyént védelmezik az állam segítségével a túlzott egyházi befolyástól.