Egy angol szerzőpár frissen megjelent könyve szerint Isten és a modernitás nemhogy nem zárják ki egymást, de az amerikai vallásos modell még hatékonyabb is a szekuláris európainál. A recenzornak azért vannak kétségei.

„A mai világban Istennek is igazodnia kell a piac hullámzásaihoz. És miután jó egy évszázadon át csökkent a részvényeinek árfolyama, újabban átszervezte marketing stratégiáját, újrapozícionálta szerepét és a növekedés útjára lépett” – foglalja össze tréfásan a Washington Monthlyban egy könyv mondandóját Paul Baumann, a Commonweal magazin szerkesztője.

A londoni Economist két munkatársa, John Micklethwait és Adrian Wooldridge Isten visszatért: hogyan változtatja meg világunkat a hit globális újjáéledése címmel írt könyvet arról, hogy miként alakul korunkban a vallás szerepe.

Valamikor az volt az uralkodó felfogás, hogy a modernitás és a vele járó szekularizáció megsemmisíti a vallást. Ám az Isten haláláról szóló hírek erősen elhamarkodottnak bizonyultak. Sőt, a könyv szerzői úgy látják, hogy a demokrácia, a piacgazdaság, a modern technika együttesen nemhogy a vallás ellen hatna, hanem még erősíti is. Az európaiak vallástalanságáról kezd kiderülni, hogy anomália, és az amerikaiak vallásossága képviseli a jövőt – vélik a szerzők.

Európában két megoldás van: az egyik marginalizálja a vallást, a másik viszont kivételezett szerepet juttat az egyik felekezetnek. Az amerikai modell mindkettővel szemben áll. Megvédi az egyházakat az államtól, és ezzel egyúttal versengésre kényszeríti őket. Akárcsak a piac szereplőinek, az egyházaknak is a fogyasztó kedvében kell járniuk, és folyton alkalmazkodniuk kell a hívők igényeihez, hacsak nem akarják, hogy más felekezetek elcsábítsák a híveiket.

Nem kétséges, hogy az igen találékony és elkötelezett amerikai protestáns fundamentalista felekezetek hazájukban és a fejlődő országokban egyaránt nagy sikereket érnek el, de a recenzor úgy véli, hogy az amerikai katolikus egyház esete már nem fér bele a két szerző piaci egyházmodelljébe. Ők ugyanis azt látják a protestáns felekezetek fő érdemének, hogy szakítottak a merev tradíciókkal és a hierarchikus hagyománnyal. Csakhogy a katolikus egyház is sikeresen működik, márpedig egyáltalán nem szakított a hierarchiával, sem a hagyománnyal. Továbbá a piaci versenyben sem vesz részt. A katolikus egyházba inkább beleszületni vagy beleházasodni szoktak a hívők, és aztán ott is szoktak maradni. A katolikus egyház a bevándorlók millióinak nyújtott közösséget és oltalmat az idegen környezetben, továbbá iskoláival, kórházaival és árvaházaival inkább külön oázisba szervezte magát, semmint hogy bekapcsolódott volna a piaci típusú versenybe.

A kritikus voltaképpen a könyv címét is túlzásnak tartja. Igaz, az értelmiségi elitek valóban úgy élhetik meg az elmúlt évtized eseményeit, hogy Isten visszatért, ám a Föld lakosságának nagy része szemében Isten mindig is jelen volt. Nem véletlen, hogy a fegyveres regionális konfliktusok megoldása bajosan lehetséges a vallási vezetők részvétele nélkül, márpedig Amerika ezt sokáig nem volt hajlandó tudomásul venni. A könyv joggal sürgeti, hogy Washington most pótolja ezt a mulasztást – állapítja meg Baumann, de sehogyan sem tud azonosulni a műnek azzal a fő gondolatával, hogy az amerikai modellel és általában az amerikai vezetéssel megvalósuló globalizáció megállíthatatlan. Igaz, a szerzők még a pénzügyi válság kitörése előtt adták nyomdába a kéziratot.