A Fehér Ház előző lakója alighanem igazságtalannak tartja, hogy a sajtó minden idők legrosszabb elnökét látja benne. Most végre vigasztalódhat: a tekintélyes külpolitikai folyóirat összeállítása szerint akad olyan vezető is a világon, akinek hiányzik.

„Akármilyen elsöprően népszerű mind a mai napig világszerte Barack Obama, azért van még öt állam- illetve kormányfő, aki alighanem örülne, ha a régi elnök visszatérne” – írja Joshua Keating a Foreign Policyban.

Itt van elsőnek Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök, akit Bush, midőn texasi birtokán vendégeskedett, „őszinte és elvhű férfinak” nevezett. Az utódot, Barack Obamát viszont nem vette le a lábáról, amikor tréfásan napbarnította fiatalembernek nevezte. Tovább hűti a két ország kapcsolatait, hogy Berlusconi feltűnően szívélyes viszonyt ápol Vlagyimir Putyinnal és Moammer Kadhafival. Bush elnök a maga idejében nagyvonalúan elsiklott efölött.

Másodiknak Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök szerepel a névsorban, aki állítólag e szavakra fakadt a Fehér Házból kijövet: „Mi a fenét akarnak ezek tőlem?”  Obama elnök ugyanis elődjénél jóval egyértelműbben ellenzi, hogy bővítsék a ciszjordániai zsidó telepeket. Mindenesetre Bush idejében nemigen fordult elő, hogy az amerikai kormány nyilvánosan elmarasztalta volna valamiért Izraelt.

Alvaro Uribe kolumbiai elnök a következő. Bush idejében ő volt Észak-Amerika egyetlen igazi latin-amerikai szövetségese. Dollármilliókkal támogatták a kábítószer-kartellek és a baloldali gerillák elleni hadjáratait, sőt, az elnök a Szabadság Érdemrenddel tüntette ki. Obama viszont már választási kampányában kritizálta a kolumbiai kormányt az emberi jogok gyakori megsértése miatt. Megválasztása után pedig fogadta Uribét, és szembesítette azzal az ENSZ-jelentéssel, amely szerint a kolumbiai fegyveres erők „előre megfontolt szándékkal közönséges gyilkosságokra” vetemednek feltételezett gerillákkal szemben.

Lech Kaczyński lengyel elnök lelkesen támogatta George W. Bush kelet-európai radarterveit, amelyek igen erős nemtetszést váltottak ki Moszkvában. Amikor Obama hivatalba lépett, Kaczyński telefonon beszélt vele, és nyomban világgá kürtölte, hogy a radartelepítés előkészületei zavartalanul folynak tovább. Obama megcáfolta. Erre hazai ellenfelei alaposan kigúnyolták, mint afféle faragatlan tuskót, aki nem ismeri ki magát a komoly férfiak világában. Ráadásul fivére, a volt miniszterelnök néhány rosszízű tréfát is megengedett magának Obama bőrszínével kapcsolatban. Az előző amerikai elnökkel bezzeg nem volt semmi gondja a Kaczyński családnak.

A névsor végére maradt Hugo Chávez venezuelai államfő, aki a többiekkel ellentétben nem volt jóban Bush elnökkel, viszont hatalmának kiterjesztésekor minden esetben eredményesen hivatkozhatott Bush Amerikájára, mint az agresszív imperializmus megtestesítőjére, és ezzel erősítette legitimitását és növelte népszerűségét. A szelíd Obama sokkal rosszabb hivatkozási alap.

Egy hozzászóló olvasó szerint ugyanebből a megfontolásból Ahmadinezsád iráni elnöknek is helye volna a listán. Mások javasolják, hogy Stephen Harper konzervatív kanadai elnök is kerüljön fel a jegyzékbe, aki egy elvbarátot, és a széndioxid-kibocsátás elleni harc halogatásában méltó társat veszetett el Bushban, továbbá Szaakasvili grúz államfőt, aki borzadva szemléli Washington és Moszkva óvatos közeledését.