Miközben a nyomtatott napilapok haláltusájukat vívják, a Slate internetes magazin nyereséges. Az egykori főszerkesztő szerint a recept rendkívül egyszerű: el kell felejteni a nyomtatott változatot, és csak az online tartalomra kell koncentrálni.
„Az internetes újságírás azért nyereséges, mert nincsenek állandó kiadások: nem kell nyomdafestékre, papírra, kötésre, postaköltségre és egyebekre költeni. Nincsenek terjesztési költségek. Meggyőződésem szerint az internetes hirdetések eltarthatnak egy aránylag nagy szerkesztőséget is, ha nincsenek a hagyományos költségek” – mondta Jacob Weisberg, az online újságírás veteránja, a Slate webmagazin korábbi főszerkesztője az Economistnak adott interjúban.
Miközben a demokrácia bástyájának tartott komoly napilapok a csökkenő példányszámok és hirdetési bevételek miatt egyre súlyosabb anyagi problémákkal küzdenek, a kizárólag az interneten megjelenő Slate nyereséges. Mint Michael Kinsley (aki Weisberg előtt irányította a Slate-et) nemrég megírta, a hírekkel telenyomtatott papír kevesebbet ér, mint az üres. Weisberg is elismeri, hogy a sportrovat, a bulvár és az apróhirdetések által korábban dotált komoly újságírás nem rentábilis, ezért csak azoknak a lapoknak van esélye a fennmaradásra, amelyek új bevételekre tudnak szert tenni, és csökkenteni tudják a kiadásokat.
A Slate működési költségei a nagy szerkesztőség ellenére is alacsonyak, hiszen a kizárólag online megjelenő magazinnak nem kell a nyomtatás veszteséges kiadásaival számolni. A Slate így akár a hirdetésekből is fenntartható lenne, de azért törekszik rá, hogy ne kizárólag a reklámbevételektől függjön – teszi hozzá Weisberg. A Slate cikkeit neves napilapoknak és online portáloknak adja el másodközlésre, a mobiltelefonon és e-könyv olvasón hozzáférhető változatért szolid előfizetési díjat szed. A nézettség érdekében igyekszik az internetes fórumokon és a közösségi oldalakon népszerűsíteni az oldalt.
Weisberg szerint a Slate modelljét a hagyományos napilapok is követhetnék. „Nagyon várom már, hogy megjelenjen az első, kellő tőkével rendelkező, profitorientált igazi online napilap.” Utal rá, hogy mivel a vezető hírszolgáltatók az online médiában is érdekeltek, az internetes hírportálok térhódítása előbb-utóbb teljesen aláássa a nyomtatott kiadásokat. Ha Weisbergnek igaza van, akkor ezen nincs miért sajnálkozni, hiszen minőségi újságírás az interneten is folytatható.
A kérdés már csak az, hogy mikor jön egy bátor médiavállalkozó, aki hajlandó lemondani a nyomtatott kiadásról, vagy mikor veszi a bátorságot egy tekintélyes és tőkeerős napilap, hogy leépítse a minőségi újságírástól fölöslegesen forrásokat elvonó nyomtatott kiadás stábját és infrastruktúráját az online változat felvirágoztatása érdekében.