Az amerikai médiaguru szerint, ahogy terjed az internet, és ahogy egyre olcsóbbá válik a technika, elkerülhetetlenül egyre több termék és szolgáltatás lesz ingyenes.

„A digitális korban nem lehet gátat vetni az ingyenesség terjedésének” – idézi Malcolm Gladwell, a New Yorker publicistája egy nemrég megjelent könyvből.

Chris Anderson, a Wired magazin főszerkesztője Ingyen: a radikális olcsóság jövője című művéről van szó, amelyben a szerző nem kevesebbet igyekszik bizonyítani, mint hogy az internet elterjedésével egyre több szolgáltatás lesz törvényszerűen ingyenes.

A nagy napilapok zömének online kiadása – gyakran még az archívum tartalma is – ingyen olvasható. Az online hírportálokért és a keresőoldalak használatáért sem kell fizetni. A Google mindenféle alkalmazást nyújt teljesen ingyen: térképet, szövegszerkesztőt, online fényképalbumot. A Gmail szinte, a Yahoo pedig teljesen korlátlan tárkapacitású e-mail szolgáltatásáért egy fillért sem kell fizetnünk, ahogy a videómegosztók és a Wikipedia használatáért sem. Egyre-másra jelenik meg a szerzői jog által védett szellemi termékek ingyenes internetes változata is. Neves zenekarok teszik közzé teljes albumukat. Paulo Coelho, a világhírű brazil író online kalózmásolatokkal népszerűsíti könyveit.

Az ingyenességet az online szolgáltatások költségeinek csökkenése teszi lehetővé. A mikroprocesszorok és a tárkapacitások egyre olcsóbbak, így a szolgáltatások technikai háttere kevés pénzből is előteremthető. 1961-ben még 5 dollárba került egy tranzisztor, ma ennyi pénzért pontosan százmillió darabot lehet venni.

Az ingyenesség lényegileg más, mint a nagyon olcsó. Anderson egy pszichológiai kísérletet idéz, amelyben a résztvevőknek két csokoládé közül kellett választaniuk. Az egyikért 1 centet, a másikért 16-ot kellett fizetniük. A többség az utóbbit választotta, minden bizonnyal a minőséget tartva szem előtt. Amikor mindkét csoki árát 1 centtel csökkentették, akkor a többség az ingyencsokit választotta.

A közgazdaságtani alaptétel szerint „nincs ingyenebéd”. Az ingyenes internetes szolgáltatások azonban csakugyan nem kerülnek semmibe. Pontosabban tényleg nem a felhasználóknak kell fizetniük. Az ingyenes hírportálok és keresők is a reklámbevételből tartják fenn magukat, csakúgy, mint a tévécsatornák és a rádióadók többsége. Az ebéd tehát valóban nem ingyenes, hiszen az ingyenes műsorszolgáltatást lehetővé tevő reklámok költségei beépülnek az árakba.

Bármennyire meggyőző is Anderson elmélete, ugyanabba a hibába esik, mint Lewis Strauss, az amerikai Atomenergetikai Bizottság egykori elnöke, aki azt jósolta, hogy az energia előállításának költségei olyan ütemben csökkennek, hogy hamarosan nem is éri meg majd mérni az áramfogyasztást, ezért inkább teljesen ingyenessé válik az energia. Nem így lett, és nemcsak az energia-alapanyagok drágulása miatt nem, hanem azért sem, mert az egyre olcsóbb energia előállítása állandó fejlesztést, költséges beruházásokat és drága szaktudást igényel.

Arról nem is beszélve, hogy egyelőre a rendkívül népszerű ingyenes szolgáltatások – egyebek között a Twitter, a YouTube, a MySpace és a Second Life – egy fillér nyereséget sem hoztak. A YouTube becslések szerint idén félmilliárd dollár veszteséget fog termelni – többet, mint némelyik bank, amelyet csak a kormány támogatása mentett meg a csődtől.

Az sem felel meg a valóságnak, hogy az ingyenes szolgáltatások szükségképpen kiszorítják a fizetősöket. Igaz ugyan, hogy interneten szinte minden napilap és hírportál ingyenes, de azért a Wall Street Journal prémium tartalmaira egymillióan előfizetnek, és Rupert Murdoch médiamogul nemrég bejelentette, hogy a többi lapjának online változatát is legalább részben fizetőssé teszi.

Hozzátehetnénk, hogy az olcsóság, és főleg az ingyenesség gyakran a minőség rovására megy. Sőt, Anderson könyve azt bizonyítja – ha nem tudtuk volna –, hogy még a pénzért végzett munka sem garancia a minőségre. Mint egyik szemfüles olvasója észrevette ugyanis, Anderson több jelöletlen idézetet is átvett a Wikipédiából, kevésbé finoman szólva plagizált. Anderson elismerte, és a hibát a kapkodva elvégzett utolsó javításokkal magyarázta. A szerző, elméletének érvényességét demonstrálandó, megígérte, hogy a nyomtatott (és természetesen nem ingyenes) változat megjelenése után ingyen is letölthetővé teszi könyvét. Ez esetben, a szemfüles olvasónak hála, az ingyenes változat képviseli majd a jobb minőséget.