Azt gondolnánk, hogy az internetre egyszer felkerülő anyagok örökre elérhetők lesznek, a jövő történészeinek nagy örömére. A nemrég megszűnt Rocky Mountain News esete azt mutatja, hogy a digitális tartalmak megőrzése korántsem garantált.
„Az élet-halál harcot vívó amerikai napilapok olyan módszerekkel kísérleteznek, amelyek valószínűleg nagyon különböznek a tegnap és a holnap újságírásától. Az átmeneti idők rendkívül izgalmasak, viszont később már nagyon nehezen rekonstruálhatók. Vajon mennyire leszünk majd képesek dokumentálni a mostani átmenetet?” – teszi fel a kérdést Michael Miner, a Chicago Reader publicistája.
A cikk apropója a Rocky Mountain News denveri napilap megszűnése. A korábbi nyomtatott lapszámok természetesen a könyvtárakban hozzáférhetők lesznek a jövő történészei számára. De mi a helyzet az online változattal? Hiszen az interneten a nyomtatott kiadás cikkein kívül exkluzív anyagok, olvasói és szerkesztőségi blogok, a cikkekhez fűzött olvasói hozzászólások és fórumok is voltak. A média átalakulásával foglalkozó majdani történészek és médiatudósok számára ezek aranybányának számítanak. A denveri lap kiadója azonban egyelőre nem talált rá módot, hogy a digitális változat tárolását is megoldja. A városi könyvtár ugyan bejelentkezett az anyagért, de csak a cikkekre és a fénykép-adatbázisra tart igényt – a blogokra, a fórumokra, a hozzászólásokra nem.
A könyvtár húzódozása a teljes online tartalom átvételétől nem meglepő. Hiszen a Rocky Mountain News internetes adatbázisai több terabyte méretűek, ezért nagyon költséges lenne a tárolásra alkalmas géppark biztosítása és fenntartása. Arról nem is beszélve, hogy az információt állandóan újabb és újabb formátumban kell elmenteni – az alig tíz éve még elterjedt floppy lemezek ma már teljesen hasznavehetetlenek.
Ráadásul a denveri lap – a többi online szerkesztőséghez hasonlóan – meglehetősen kaotikus, szinte csak a szerkesztők által kiismerhető rendszerben tárolta az anyagokat. A könyvtár számára a rendezetlen és kategorizálhatatlan adathalmaz nem sokat ér.
A digitális tartalmak megőrzésére sincs tehát túl nagy remény. Az utókor az internet alakulását valamelyest nyomon követheti majd például a 150 000 milliárd weboldalról hat-nyolc hetente mentést készítő Internet Archive adatbázisából. Az itt tárolt anyag azonban csak a digitális világegyetemnek egy kis szeletét tartalmazza. Egyáltalán nem biztos, hogy két és fél évezred múlva több információ marad fenn napjainkról, mint amennyivel mi az athéni demokráciáról rendelkezünk.