A hatalmi pozícióban lévők szabálykövetőbbek – erre a meghökkentő megállapításra jutott egy holland kutatócsoport. Tüzetesebb olvasás nyomán kiderül azonban, hogy esősorban akkor ragaszkodnak igazán az előírásokhoz, ha érdekeik nem diktálnak mást.

„Mi a teendő a szabályokkal? Engedelmeskedjünk-e nekik, vagy játsszuk ki őket? A válasz elég nagymértékben attól függ, hatalmi helyzetből vizsgáljuk-e a kérdést” ­– foglalja össze Tom Jacobs egy hollandiai kutatás eredményét a Miller-McCune Intézet folyóiratában.

Holland pszichológusok azt elemezték, hogyan befolyásolja az egyén erkölcsi felfogását a hatalmi helyzet. Az első kísérletben előbb több kérdéssel azt vizsgálták, hogy a résztvevők mennyire érzik magukat hatalmi pozícióban, majd véleményüket kérték arról, hogy egy bizonyos képzelt helyzetben egy középiskolás lány megtartsa-e a barátjának tett ígéretét. A magukat hatalmi helyzetben látók inkább a szabálykövetést választották, a többiek inkább attól tették függővé a választ, hogy a cselekedetek milyen következményekkel járnak.

A következő kísérletben a résztvevők egy képzeletbeli vállalat igazgatói, illetve alkalmazottai voltak, és azt kellett eldönteniük, mi az igazságosabb eljárás: ha valaki a szabályokat követi, vagy ha a következményeket latolgatja. Az igazgatók az előbbi megoldásra hajlottak, az alkalmazottak szerint viszont például a dolgozó munkáját annak eredménye szerint kell megítélni, nem annak alapján, hogy mennyire tartotta magát az előírásokhoz.

A legutolsó kísérlet azt vizsgálta, mit gondolnak a hatalmi pozícióban lévők az olyan esetről, amikor a szabálykövetés nem előnyös a hatalmi pozícióban lévőknek. Ebben az egy esetben a hatalmi helyzetben lévők kevésbé hajlottak a szabálykövetésre, mint a többiek.

Vagyis a nagy szabálykövetés nem ér semmit – gondolhatnánk. Pedig nem így van. Aki hatalmi helyzetbe küzdötte fel magát, jó okkal áll a szabályok oldalán. Vagy azért, mert a szabályokat követve csinált karriert, vagy mert szabályszegő volt, s nem áll érdekében, hogy mások ugyanezzel a módszerrel lekörözzék. A holland kutatók ezt úgy fogalmazzák meg, hogy a hatalmi helyzetben lévők a status quo fenntartásában érdekeltek.

Azt már korábbi kutatások is kimutatták, hogy a vezetők elvontabb fogalmakban gondolkodnak, mint a vezetettek, az átfogó képet látják, kevésbé a részleteket, s ez is segít nekik, hogy feljebbjussanak a ranglétrán. Ennek a látásmódnak jobban megfelel a szabályokkal körülírt, kiszámítható állapot, semmint az olyan helyzet, amelyben minduntalan egyéni esetekkel kell elboldogulniuk.

A pszichológusok szerint sok mindent megmagyaráz, hogy a vezetők másként látják az erkölcsi kérdéseket, mint a vezetettek. Sok hatalmi kapcsolatban talán ezért értik meg egymást nehezen a felek. Jacob a tanár-diák, a főnök-beosztott, a rendőr-gépjárművezető viszonyt említi, mint olyan mindennapi példákat, amelyeknek szereplői gyakran folytatnak kilátástalan vitát egymással. A „fönt lévők” gyakran merevnek és hajlíthatatlannak látszanak a „lent lévők” szemében, amazok viszont felelőtlennek látják őket. A mediátorok és más, vitás helyzetekben eljáró emberek nagy hasznát láthatják annak a tudásnak, hogy a felek egyike sem erkölcstelen ilyenkor, csak más-más erkölcsi felfogást képvisel.