Az amerikai jobboldal az öngondoskodás elvében hisz, például a magánbiztosítást pártolja a társadalombiztosítás helyett. Ám a válságban kiderült, hogy a magánbiztosítós rendszerben sem csak saját döntéseink következményeit kell viselnünk.
„Az amerikai cégek a veszteségek, a beszűkült hitelfelvételi lehetőségek és a lakossági fogyasztás szűkülése miatt nem sok új alkalmazottat vesznek fel. A helyzetet tovább rontja, hogy a nyugdíjkorhatárt elérő dolgozók nem akarnak visszavonulni” – írja a New York Times.
Éppenséggel jó hír is lehetne, hogy az amerikaiak később vonulnak nyugdíjba, hiszen így tovább fizetik az adókat, miközben a költségvetésből kevesebbet kell nyugellátásra költeni.
De nem az Egyesült Államokban, ahol az állami nyugdíj nagyon alacsony, az aktív fizetésnek átlagosan mindössze 45 százalékát biztosítja. (Európában jóval magasabb az arány, Dániában például 91 százalék.) Az amerikai nyugdíjasok elsősorban megtakarításaikra és a különböző magánbiztosítások járadékára számíthatnak idős korukban.
A gazdasági válság miatt azonban nagyot zuhantak a részvényárfolyamok, márpedig a magán-nyugdíjbiztosítók javarészt részvényekben fialtatják a pénzt. Ugyanez vonatkozik az adókedvezményekkel ösztönzött előtakarékossági számlákra is. Emiatt a nyugdíjba készülők megtakarításainak hozama is csökkent. Az ingatlanárak csökkenésével és a hitelezési feltételek szigorodásával ráadásul már arra is kevesebb a lehetőség, hogy az idősek meglévő ingatlanjukat jelzáloghitellel terheljék meg, és így jussanak pénzhez.
A foglalkoztatottságnak persze nem használ az idősebbek megnövekedett munkakedve: a 14 millió munkanélküli számára kevesebb munkavállalási lehetőség marad. Főleg a munkaerőpiacra belépő fiatalok kilátásai romlanak, akik ráadásul a diploma megszerzéséig tetemes adósságot halmoznak fel.
„Azzal ugratjuk egymást, hogy hamarosan járókerettel jövünk be dolgozni” – meséli egy 61 éves kórházi alkalmazott, aki szívesen nyugdíjba menne, ha lenne miből eltartania magát.
A New York Times szerint azokban az országokban, ahol hagyományos állami nyugdíjbiztosítási rendszer működik, nem tapasztalható a nyugdíjba vonulás tömeges elhalasztása – az állami nyugdíj összege ugyanis sokkal kevésbé függ a pénzpiaci árfolyamváltozásoktól, mint az amerikai magánbiztosítók által fizetett járulék. Az Egyesült Államokban a 65 és 69 közötti korosztály harmada aktív, miközben Franciaországban mindössze 4 százaléka.
Mindez azonban nem jelenti, hogy a szolidaritás eszméjére épülő európai szociális modell ne lenne bajban: az állami nyugdíjbiztosítási rendszernek nagy ára van. A magas állami nyugdíj miatt Európában magasabbak az adók és a járulékok. És a nyugdíjkorhatár körüli viták is állandóak: ha az állam a szociális ellátás költségeinek lefaragása érdekében emelné a korhatárt, a szakszervezetek és a munkavállalók azonnal tiltakoznának.
Az Egyesült Államokban azt szokták mondani, hogy az egyének viselik döntéseik következményeit: ha keveset tesznek félre, vagy rosszul fektetik be a megtakarított pénzt, akkor nem bújhatnak ki a felelősség alól, hanem tovább kell dolgozniuk. Mint azonban a válság mutatja, nemcsak a saját döntéseik következményeiért kell vállalniuk a felelősséget, hiszen a részvényárfolyamok általános csökkenését nem ők idézték elő. És persze a következményeket sem csak ők viselik, hiszen az ő döntéseik – és a döntéseiket kikényszerítő recesszió – nyomán a fiataloknak kevesebb munkalehetőség jut.