Haiti rabszolganépe két évvel a nagy francia forradalom után lázadt fel és terjesztette ki az emberi egyenlőség fogalmát – a történelem során először – a fekete bőrűekre. Csakhogy kétszáz év múltán sem érezheti magát szabadnak.

„Ez a forradalom elképzelhetetlennek tűnt, mégis bekövetkezett” – jelenti egy antropológus szavait idézve egy Port-au Prince-i nemzetközi konferenciáról Jean-Michel Caroit, a Le Monde közép-amerikai tudósítója.

A szóban forgó értekezletet az UNESCO, az ENSZ kulturális és oktatásügyi szervezete rendezte Haiti fővárosában négy évvel a forradalom győzelmének kétszázadik évfordulója után. A kerek évfordulót nem lehetett megünnepelni, mert akkoriban éppen fegyveres harcok dúltak Haitin, amelyeknek eredményeképp menekülnie kellett a választott köztársasági elnöknek.

Michel-Rolph Trouillot antropológus azért minősítette elképzelhetetlennek a haiti forradalmat, mert amikor kitört, két évvel a nagy francia forradalom után, a lázadás puszta ténye is ellentmondott a kor uralkodó eszméinek. A francia forradalom kimondta, hogy „az emberek szabadnak és egyenlőnek születnek”, de ezt a fehér emberre értette. Igaz, elvben eltörölte a gyarmatokon a rabszolgaságot, de a feketék egyenlőségét még elvben sem mondta ki. Az amerikai függetlenségi mozgalom pedig még meg sem fontolta a rabszolgaság eltörlését.

A maga korában ezt a forradalmat a hatalmasok veszedelmes abszurditásnak tekintették. Hiszen a rabszolgák felszabadításával felszámolta az ültetvénygazdaság alapját. Napóleon vissza is akarta állítani a rabszolgaságot, de nem járt sikerrel. A tudósító emlékeztet rá, hogy a korabeli Európa és Észak-Amerika fegyveres bennszülött bandák véres garázdálkodását látta a forradalomban, s Napóleon vereségét nem a volt rabszolgák elszántságának, hanem járványos megbetegedéseknek tulajdonították.

Az értekezlet résztvevői a Haiti példa hatásával magyarázzák, hogy később a francia Antillák többi szigetén is megszűnt a rabszolgaság. A haitiak a dél-amerikai felszabadító harcokban is részt vettek: ott találjuk őket Mexikó, Kolumbia, Venezuela és Bolívia felszabadítói között.

Az elmúlt másfél század katonai diktatúráinak idején a haitiak azonban nem sokat élvezhettek a kivívott szabadságból. Ma országuk Latin-Amerika legszegényebb állama, egyfajta ENSZ-protektorátus, és a békét kilencezer kéksisakos katona tarja fenn. A jelennel kapcsolatban a konferencia résztvevői sem tudtak semmi vigasztalóval szolgálni. Az UNESCO végrehajtó tanácsának benini elnöke azzal a javaslattal szeretné kárpótolni a haitiakat, hogy az UNESCO vegye fel forradalmukat a világörökség jegyzékébe.