Az amerikai kormány stratégiai megfontolásból lefújta a rakétavédelmi pajzs Kelet-Európába tervezett bázisainak kiépítését. Elemzők szerint kétséges, hogy az Oroszországnak tett engedmény hozzájárul-e a térség biztonságának növeléséhez.
„Ha az Egyesült Államok ismét cserbenhagyja Közép-Európát és feláldozza nagyhatalmi érdekeinek oltárán, akkor az amerikai diplomácia még tíz év múlva is e lépés geopolitikai következményeit próbálja majd orvosolni” – figyelmeztet A. Wess Mitchell, a washingtoni Center for European Policy Analysis elnöke, és Jamie M. Fly, a Foreign Policy Initiative igazgatója, aki korábban George W. Bush elnöksége idején a Nemzetbiztonsági Tanács tagja volt.
Az amerikai kormány a múlt hónapban úgy határozott, hogy nem építi ki a Lengyelországba és Csehországba tervezett rakétavédelmi bázist. Washington inkább a Balkánra vagy Törökországba telepítene rakétavédelmi központot. Az Obama-kormány azt reméli, hogy így sikerül Moszkva aggályait csillapítania, enyhítenie az orosz–amerikai viszonyt, ami egyebek között elősegítheti az iráni atomprogram elleni nemzetközi fellépést.
Mitchell és Fly szerint az amerikai kormány minden bizonnyal abból indul ki, hogy a cserbenhagyott lengyelek és csehek más területen tett engedményekkel könnyen kiengesztelhetők lesznek. Lehet, hogy így lesz, de a lépés mégis komoly geopolitikai következményekkel járhat.
„Obama célja a kelet-európai rakétavédelmi rendszer kiépítésének befagyasztásával az volt, hogy javítsa a viszonyt Oroszországgal, és egyúttal biztosítsa egy esetleges iráni támadás ellen a védelmet, ám a döntés veszélyeztetheti a térség biztonságát” – figyelmeztetnek a külpolitikai szakértők.
Az amerikai meghátrálás könnyen felbátoríthatja a tavaly Grúziát már lerohanó Oroszországot. A kelet-európai államok ugyanis elsősorban nem egy iráni támadás miatt tartották fontosnak a térségbe telepítendő amerikai rakétavédelmi bázisokat, hanem az orosz fenyegetés csökkentésének érdekében támogatták a Bush-kormány terveit. Könnyen lehet, hogy az amerikai védelmi ernyő híján fegyverkezésbe kezdenek, ami viszont Oroszországot ismét felbosszanthatja. Nem kizárt, hogy a Baltikum államai kezdeményezni fogják, hogy a NATO telepítsen alakulatokat országaikba, ami komoly ellentéteket válthat ki az észak-atlanti szövetségen belül. Moszkva valószínűleg felbátorodik, és azt a tanulságot vonja le az esetből, hogy ha kellő határozottsággal követel valamit, akkor meghátrálásra kényszerítheti az Obama-kormányt. Nem kizárt, hogy Oroszország ezért még erőszakosabban fog törekedni a Szovjetunió felbomlásakor elvesztett befolyási övezet visszaszerzésére.
Végül, de nem utolsósorban az Egyesült Államok elveszítheti az Amerika-barát közép-európai államok bizalmát. Az elmúlt években a térség volt szocialista országai a nyugat-európai NATO-tagoknál megbízhatóbb szövetségesnek bizonyultak: határozottabban támogatták Amerikát: arányosan kétszer annyit költöttek a különböző NATO-hadműveletekben való részvételre, mint nyugat-európai szövetségeseik.
A napokban nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatási adatok alátámasztani látszanak Mitchell és Fly ez utóbbi félelmét. A Transatlantic Trends legfrissebb felméréséből kiderül, hogy egyre élesebbé kezd válni Kelet- és Nyugat-Európa megosztottsága. „Húsz évvel a berlini fal leomlása után újra ellentétek árnyékolják be Nyugat- és Kelet-Európa viszonyát” – ismerteti a jelentést a New York Times.
Miközben Nyugat-Európában Obama továbbra is rendkívül népszerű, a volt szocialista országokban egyre többen nézik aggodalommal, hogy az Egyesült Államok mind engedékenyebb Oroszországgal szemben. Keleten a NATO támogatottsága is jóval elmarad a nyugatitól. A jelentés ajánlásában az olvasható, hogy „az Obama-kormánynak elsősorban a kelet-európai térségben van még mit tennie a kapcsolatok javítása érdekében”.