A vidéki lakosság csökken, a tehetséges fiatalok a városokba vándorolnak. Az Egyesült Államok középső, mezőgazdasági vidékeit a kiürülés fenyegeti. Pedig lenne megoldás.
„Az ország régóta nem vesz tudomást a vidék válságáról, de úgy hisszük, még nincs késő” – írják Patrick J. Carr és Maria J. Kefalas szociológusok a Chronicle of Higher Educationben.
A kiürülő nagyvárosi negyedekben létrejövő szegénygettók tanulmányozására valóságos tudományos iparág alakult, a vidéki településeken végbemenő folyamatok azonban nem keltették fel a kutatók figyelmét. Pedig a jelenségek olykor hasonlóak. Legfeljebb vidéken nem marihuánát árulnak a kísértetkastéllyá vált kiürült bérházakban, hanem amfetamint a kamionparkolókban. És az egyik helyen NBA-s kosárlabdás póló a divat, a másikon a Nascar autóverseny mezét viselik a dílerek.
Az elmúlt két évtizedben 700 vidéki megye vesztette el lakosságának több mint egytizedét (a mintegy 3000-ből). Százéves folyamatról van szó, mert a vidéki Amerika legnagyobb exportcikke sohasem a gabona volt, hanem sokkal inkább a tehetséges fiatal. Ez a folyamat a 21. századra olyannyira felgyorsult, hogy mindinkább kihalással fenyegeti a vidéki Amerikát. Annál is inkább, mivel a születésszám is hanyatlik: a vidéki megyék felében többen halnak meg, mint ahányan születnek. Sok települést néhány év választ el attól, hogy elnéptelenedjen.
További változás, hogy újabban az otthon maradó fiatalok nem kapnak egykönnyen jól fizető munkát. Évtizedeken át ugyanis mindenki elégedett volt a hagyományos modellel: a jó tanulók elhagyták szülőhelyüket, és egyetemre mentek. A rosszabb tanulók azonnal munkába álltak, és tizenkilenc évesen önálló egzisztenciát hozhattak létre a mezőgazdaságban és a mezőgazdasági gépiparban megszerezhető magas bérekből. Manapság a mezőgazdasági bérmunka egyre nagyobb részét végeztetik alulfizetett törvényes és törvénytelen bevándorlókkal, a gépipart pedig egyre nagyobb arányban külföldre költöztetik.
A kreatív osztály felemelkedése című könyvében Richard Florida üdvözli, hogy a tehetséges fiatalok vidékről a városokba áramlanak. A kreatív osztály létrejöttéhez biztosan kellett a szellemi erők koncentrációja, de a rozsdaövezetekben és a kukoricaövben tapasztalható hanyatlás nem kis ár ezért. A vidéki Amerika ugyanis az ország szíve: „innen jön javarészt az élelmünk, ide épülhet fel az új, környezetbarát gazdaság és a fenntartható mezőgazdaság, jelentős részben az ittenieken múlik, ki az Egyesült Államok elnöke, és az innen származó fiatalok messze számarányukon felül veszik ki részüket az ország védelméből”.
A szociológus szerző- és házaspár másfél évre családostul egy Iowa állambeli városkába költözött, és kétszáz olyan ember életútját követte és elemezte, akik a 80-as és a 90-es évek fordulóján voltak középiskolások. Legnépesebb (40 százaléknyi) csoportjuk nem folytatta tanulmányait, hanem munkába állt, és a térség apadó agráripari életében igyekszik boldogulni. Egyötödük egyetemre ment, és az a legvalószínűbb, hogy soha nem is tér vissza. Egytizedük katonának állt, a többiek rövid idegenbeli próbálkozás után hazatértek.
A városka mindent megtesz a tehetségesek jó előmeneteléért, vagyis azért, hogy elveszítse őket. Annál is inkább, mert az otthon maradók képzésébe nem fektet. Így azok is távoznak, akiket maradásra lehetne bírni, ha lennének helyi főiskolák.
A szerzők ezért a felsőoktatás feljesztését tekintik a legfontosabb teendőnek. Magától értetődik ugyanis, hogy egyedül az otthon maradókra alapozható a vidék jövője. Ezen kívül a helyi közösségnek fel kell készülnie a bevándorlók befogadására, mégpedig egyszerre kell magasan képzett indiai és kínai értelmiségieket és mexikói mezőgazdasági munkásokat fogadniuk. Bátorítani kellene az egyetemet végző helybéliek hazatérését is. Ingyen földdel, lakással, a diákhitel átvállalásával, vagy úgy, hogy a fiatalok azzal a feltétellel kapnak a településtől ösztöndíjat egyetemi tanulmányaikhoz, hogy aztán 10 éven át szülőhelyükön fognak élni.