A megismételt ír népszavazás tétje az Európai Unió intézményes reformja. A brit eszmetörténész szerint paradox helyzet állt elő: a demokratikus reformok megkezdését antidemokratikus választás teszi lehetővé.

„Az ír népszavazásnak nem lesz igazi győztese. Vesztese viszont igen: az Európai Unió” – olvassuk a Financial Times véleményrovatában a pénteki népszavazás előestéjén. A cikk szerzője Larry Siedentop eszmetörténész, aki  A demokrácia Európában című könyvében átfogó intézményi reformot sürgetett az EU demokratikusabbá tétele érdekében.

A legfrissebb felmérések szerint a tavalyi kudarc után kiírt megismételt ír népszavazáson ezúttal az igenek kerülhetnek többségbe, és így elhárulhat a Lisszaboni Szerződés életbe lépésének egyik fő akadálya.

Siedentop szerint az integráció híveinek még sincs okuk az ünneplésre. Demokratikus szempontból már az is aggályos, hogy az európai alkotmány franciaországi és hollandiai elutasítása után Brüsszel tovább erőlteti a Lisszaboni Szerződésként újracsomagolt egységesítést. Még inkább problematikus, hogy az íreket ismét megszavaztatják, miután egyszer már úgy döntöttek, hogy nem kérnek a Lisszaboni Szerződésből.

További aggályokat vet fel, hogy az Európai Unió és az Írországban jelen levő multinacionális vállalatok eurómilliókkal támogatták a Lisszaboni Szerződés mellett kampányoló oldalt. A Ryanair fapados légitársaság 455 ezer eurót adott a legnagyobb ír napilapban megjelenő igen-párti hirdetésre. A Dublinban 4 ezer alkalmazottat foglalkoztató, májusban az EU által egymilliárd eurós büntetésre ítélt Intel 200 ezer euróval járult hozzá a Lisszaboni Szerződés elfogadása melletti kampányhoz. Az Eamon Bates brüsszeli lobbista cég 500 ezer eurót költött hirdetésre. José Manuel Barroso, az Európai Bizottság újraválasztott elnöke is beszállt a kampányba: közel 15 millió eurót ígért a gyártást Lengyelországba telepítő Dell számítógép-gyártó cég 2400 utcára tett alkalmazottjának. A további integráció ellenzői éppen azzal érvelnek, hogy a kampányfinanszírozás furcsaságai igazolják a gyanút, hogy az EU antidemokratikusan működik.

Paradox helyzet állt elő – véli Siedentop: az európai polgároktól azt várják, hogy demokratikus választáson mondjanak le demokratikus jogaikról. A Lisszaboni Szerződés elfogadása ugyanis a tagállamok nemzeti szuverenitásának csökkenésével jár, és az Európai Unió polgárait láthatólag nem kárpótolja, hogy cserében közvetlenül választhatják a meglehetősen szerény hatáskörrel rendelkező európai parlamenti képviselőket. Sőt, mint júniusban kiderült, a pártok belpolitikai célokra használták az EP-választást is.

Ahhoz, hogy Európa demokratikusabban működhessen, intézményi reformokra van szükség, amelyek demokratikusabbá teszik a döntéshozást. A demokratikus reformokat lehetővé tevő Lisszaboni Szerződés elfogadása azonban egy demokratikus szempontból finoman szólva is deficites népszavazáson múlik.