Nicolas Sarkozy francia elnök szerint ideje lenne a GDP-t olyan komplex mutatóval felváltani, amely a gazdaság teljesítménye mellett számításba veszi az életszínvonalat és az emberek boldogságát is. Az amerikai publicista szerint Sarkozynek savanyú a szőlő.
„Nicolas Sarkozy francia elnök nemrégiben kijelentette, hogy szeretné, ha a világ a jövőben nem a GDP-t tekintené a gazdasági növekedés zsinórmértékének. Sarkozy szerint a gazdaság teljesítőképességén kívül egyebek között a környezet állapotát és a dugóban töltött időt is tekintetbe kell venni a nemzeti összboldogság index kiszámításakor. A franciáknak bizony minden okuk meg van rá, hogy bagatellizálják a GDP-adatokat” – írja Brian Domitrovic amerikai történész professzor a Wall Street Journal véleményrovatában.
A francia elnök 2008 februárjában azzal a céllal állította fel a Konjunktúra- és Társadalmi Növekedés Bizottságot (OFCE), hogy meghívott tekintélyes közgazdászok olyan jelzőszámot dolgozzanak ki, amely a GDP-nél jobban mutatja az emberek jólétét. A GDP ugyanis kizárólag a gazdaság teljesítményét veszi figyelembe, ezért emelkedése nem szükségképpen jelenti, hogy az emberek jobban is élnek. Az OFCE nemrég nyilvánosságra hozott ajánlásai szerint a nemzeti össztermék mellett a szociális- és az egészségügyi ellátórendszer állapotát, a munkavállalóknak járó szabadság hosszát, a környezetpusztítás mértékét és egyéb, az életminőséget érintő lényeges szempontokat is figyelembe vennének a nemzetgazdaság általános állapotának meghatározásakor és a fontos gazdasági döntések előkészítésekor. Sarkozy a világ többi országát is meg kívánja győzni a GDP lecserélésének szükségességéről.
Domitrovic szerint Sarkozy elnök lépése valójában azt akarja feledtetni, hogy a francia gazdaság növekedése az elmúlt évtizedekben jelentős mértékben lelassult. Az ötvenes-hatvanas években Franciaország évi 6 százalékos GDP-növekedéssel a világ legdinamikusabb gazdaságai közé tartozott, 1982 óta azonban átlagosan mindössze 2,1 százalék volt a növekedés éves mértéke. Ez fele az Egyesült Államok GDP-növekedésének, és az európai vezető gazdaságoktól is jelentősen elmarad. (Németország növekedési rátája ugyan megegyezik a franciával, de ez elsősorban az újraegyesítés utáni felzárkóztatás költségeinek tudható be.)
Az ok egyszerű: a nyolcvanas évek konzervatív fordulata az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában az állami szerepvállalás csökkenésével dinamizálta a gazdaságot. Franciaországban elmaradt a jóléti állami intézményrendszerének visszavágása, az adócsökkentés és a piaci dereguláció, így az ország versenyképessége csökkent.
„Szakállas és szánalmas trükk, hogy a versenyben vesztésre álló megpróbálja újraértelmezni a játék célját. Az elmúlt negyedszázad GDP-adatai Franciaország számára kínosak, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Távol-Kelet számára viszont hízelgőek. Sarkozynek aligha sikerül sokakat meggyőznie róla, hogy a GDP-növekedés nem is olyan fontos.”