Obama elnök jogi főtanácsadója szerint büntetni kell az internetes rágalmazást. Különben a világháló antidemokratikus szerepet játszik a társadalomban.

 „Arról aligha tehetünk, hogy az emberek hajlamosak elhinni az álhíreket. Tehetünk viszont a valótlanságok akadálytalan terjedése ellen, különben nem válhatnak valóra az internetben rejlő demokratikus lehetőségek” – olvassuk a Bookforum szemléjét Cass Sunstein új könyvéről, amely az internetes híresztelések veszélyeit elemzi.

A recenzió szerzője, Jessica Loudis a Fehér Ház „jogalkotási cárjának” nevezi Sunstein jogászprofesszort, aki tanszékvezetői minőségében évekig a fiatal Barack Obama főnöke volt a chicagói egyetemen, most pedig vezető tanácsadói munkát végez az elnök stábjában.

Mint a Metazinban is olvasható volt, Sunstein az ezredforduló óta művek sorában fejtette ki, hogy az internet növeli az ideológiai megosztottságot és radikalizálja az egymással szemben álló nézeteket. Sőt, már a kábeltelevíziózás megváltoztatta a korábbi helyzetet, amikor is három nagy hírműsort néztek az emberek Amerika-szerte, s mindhármat törvény kötelezte az objektív tájékoztatásra. Azóta ki-ki megválogatja, melyik hírműsort nézze, és a politikailag aktív közönség azokat a pártos politikai adásokat részesíti előnyben, amelyek a maga véleményéhez közel álló nézeteket képviselnek. Emiatt szinte bezárkózik saját nézeteinek körébe, s véleménye egyre radikálisabb lesz, mert kevéssé tompítják más hatások.

Az internet megjelenésével ez a jelenség csak tovább erősödött. Sunstein új könyvében is megállapítja, hogy a világháló kínálta választék korántsem úgy működik, mint egyfajta szabadpiac, ahol a nézetek, a nézőpontok cseréje zajlik. Az információk rengetegében az emberek a maguk érdekeinek vagy véleményének megfelelő tartalmakra koncentrálnak, s így internetes gettókba tömörülnek.

Ráadásul ez a piac még szabályozatlan is, tehát a tények és a valótlanságok zavartalanul tenyésznek egymás mellett, s egyaránt polgárjogot élveznek.

Márpedig az álhírek aláássák a közbizalmat, és ezzel veszélyeztetik a demokráciát. Annál is inkább, mert az interneten minden korábbinál gyorsabban terjedhetnek. Az emberek hajlamosak hitelt adni annak, amit magukhoz hasonlóktól hallanak, a hírlevelek üzemeltetői, a bloggerek, a társasági fórumokon megjelenők pedig rendszeres hírcsere-kapcsolatban állnak egymással, és rendszerint világnézeti csoportokba tömörülnek. Így körükben a nézeteiket alátámasztó álhírek villámgyorsan szétáradnak az interneten. Ez pedig ideológiai szélsőségekhez vezet.

A hamis híresztelésnek nehéz útját állni. Hiszen még a cáfolata is a terjesztő kezére játszik. Sunstein szerint az lenne a megoldás, ha pénzbüntetéssel sújtanák a hamis információk terjesztőit.

Persze a rémhír terjesztőjét nem mindig könnyű felfedni, nem mindig könnyű megkülönböztetni a félrevezetett olvasótól, aki csak továbbadta, és nem mindig könnyű megállapítani, rémhírrel van-e dolgunk, vagy véleménnyel – jegyzi meg a recenzor.