Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720

Pártfegyelem és homofóbia

2009. október 18.

Az olasz baloldal egyik képviselőnője nem szavazta meg a homofóbia büntetéséről szóló törvényt. Lehet, hogy emiatt távoznia kell az amúgy is válságban lévő pártból.

Az olasz baloldal egyik képviselőnője nem szavazta meg a homofóbia büntetéséről szóló törvényt. Lehet, hogy emiatt távoznia kell az amúgy is válságban lévő pártból.

„A Demokrata Párt két lelke csapott össze, amely afféle kényszerű társbérletben él együtt, s ez a helyzet tovább növeli a párt választási csatájának feszültségét” – olvassuk Carmine Savianótól a római La Repubblicában.

A szóban forgó két lélek az ateista és a katolikus meggyőződés. Már a hajdani kommunista párt is befogadott hívőket, és a hatvanas évektől kezdve beszüntette az ateista propagandát. De az olasz szocialista mozgalom a 19. században ateistának született, és ez a hagyomány ma is él. A kommunista párt derékhadából létrejött Demokratikus Baloldal a 90-es évektől mindvégig szövetségesei között tudhatta a baloldali katolikus csoportokat, és amikor megalakult a Demokrata Párt, ezek némelyike csatlakozott is hozzá. Így került a baloldal pártjába Paola Binetti katolikus képviselőnő, aki most a jobboldallal együtt leszavazta a homofóbia elleni törvénytervezetet.

A szóban forgó javaslatot egy másik baloldali – de ateista – képviselőnő nyújtotta be: ők ketten képviselik – mint a római lap kommentártora írja – a párt két lelkét. Csakhogy a katolikus lélek szekerének kifelé áll a rúdja. Dario Franceschini, a Demokrata Párt titkára elfogadhatatlannak minősítette Paola Binetti magatartását, és úgy fogalmazott, hogy bizonyos alapértékekről egyetértésnek kell lennie a pártban, s a melegek iránti tolerancia ezek közé tartozik.

Binetti nem is az intolerancia híve, sőt, a jobboldal sem. Kormánypárti padsorokban készül egy olyan törvénytervezet, amely személyiségi jogi sérelmek esetén súlyosbító körülménynek minősíti, ha diszkriminációval (például szexuális orientáció szerinti megkülönböztetéssel) párosul. De a leszavazott törvényjavaslat Binotti szerint bűncselekménynek nyilvánította volna azt is, ahogy a képviselőnő vélekedik a homoszexualitásról (tudniillik helyteleníti).

Binotti asszony korábban Franceschini támogatója volt. Ő is kampányolt azért, hogy Franceschinit válasszák az alapító vezető, Walter Veltroni helyére, amikor a párt az év elején súlyos vereséget szenvedett a helyhatósági választásokon. Most szembefordultak egymással, és Binotti bejelentette, hogy a riválist, Luigi Bersanit fogja támogatni a titkári posztért folyó versenyben. „Mert ő befogadóbb.” Bersani megköszönte a támogatást, de hozzátette, hogy nem ért egyet Binotti magatartásával.

A két vetélytárs között heves küzdelem zajlik, hogy elnyerjék az előválasztásnak nevezett október 25-i pártszavazáson résztvevő tagság rokonszenvét.  Bersani a párt legnagyobb ágyúját, Massimo D’Alema volt kommunista pártfőtitkárt is maga mögött tudhatja. Sőt, nem is ő maga, hanem D’Alema támadta Franceschinit, mondván, hogy csak a viszályt szítja, nem az olaszok problémáival foglalkozik. Amaz pedig azzal vágott vissza, hogy Veltronit D’Alema kényszerítette lemondásra a színfalak mögött.

Binotti megvárja, mi lesz a 25-én esedékes szavazás eredménye, s akkor dönti el, távozik-e a pártból, ahogy sokan kérik. Mindenesetre segédkezni kíván egy újabb baloldali törvényjavaslat megbuktatásában is: nem akarja, hogy engedélyezzék a „biológiai végrendeletet”, vagyis hogy gyógyíthatatlan betegség esetére az állampolgár előre rendelkezzen saját „kegyes haláláról”.