Egy amerikai rendőrparancsnok szerint évente életek ezreit lehetne megmenteni, ha tiltás helyett szabályozott mederbe terelnék a drogfogyasztást. És az államkassza is jól járna.

„Amerikában a narkotikumok tilalma alighanem több emberéletbe kerül, mint Mexikóban, és csaknem annyi közpénzt emészt fel, amennyiből be lehetne vezetni a mindenkire kiterjedő egészségbiztosítást. Hát miért ne töröljük el a drogtörvényeket?” – olvassuk John H. Richardson írásának összefoglalóját az Esquire magazinban.

A kérdésre az összefoglaló szerzője úgy válaszol, hogy azért nem vetnek véget a drogtilalomnak, mert a rendőrség is sok pénzt kap a drogellenes kiadásokra. Valójában Richardson nem ezt írja. A szövegben csak arról van szó, hogy a rendőrök több mint fele egyetértene a drog elleni háború befejezésével, de azért nem beszélnek erről nyíltan, mert ezzel sok kollégájuk veszítné el az állását.

Richardson forrása egy veterán rendőrtiszt, aki harminckét évi szolgálat betetőzéseként a Maryland állam kábítószer-ellenes rendőrparancsnokságának vezetője lett. Áldozatos, de hiábavaló küzdelemnek tartja, amit Amerika a kábítószer-kereskedelem ellen vív. Kiszámította, hogy városában, Baltimore-ban az emberölések legalább háromnegyede kábítószerüggyel volt összefüggésben. Az újságíró ezt kivetítette az ország városaira, és úgy találta, hogy az Egyesült Államokban évente tízezernél jóval több embert ölnek meg a kábítószer-háborúban. Talán még többet, mint Mexikóban.

Mexikó volt éppen az írás apropója. Ott ugyanis a nyáron egyszerűen eltörölték a kábítószerek tilalmát. De nem csupán a marihuánáét, mint az Egyesült Államok némely államában, hanem a kokainét és a heroinét is, és nem csak a fogyasztást, hanem a termelést és a kereskedelmet is. Ráadásul Washington nem tiltakozott, hanem úgy reagált, hogy majd meg kell nézni, mi lesz az intézkedés hatása.

Mint a Metazin beszámolt róla, tavasszal több latin-amerikai kormány hivatalosan javasolta az úgynevezett könnyű drogok legalizálását. Akkor Északon süket csend fogadta az indítványt. A korábbi mexikói próbálkozások pedig heves washingtoni tiltakozást váltottak ki. Pedig Amerikában is régóta nagy tábora van a drogliberalizációnak. 2005-ben 500 közgazdász indítványozta, hogy engedélyezzék a könnyű drogok forgalmát, azon az alapon, hogy ez 13 milliárd dollárral javítaná a szövetségi költségvetés egyensúlyát. Csatlakozott hozzájuk Milton Friedman, az azóta elhunyt Nobel-díjas libertárius közgazdász is, de ő minden kábítószerre kiterjesztette volna a liberalizációt.

Ezt az álláspontot vallja Richardson is. Az említett rendőrparancsnokot, Neill Franklint idézi, aki szerint „a tilalom felelős a sok halálért”. Ő azonban nem liberalizációról beszél, hanem szabályozásról. Ahogy az alkohol esetében történt: amikor az állam rájött, hogy többet árt az alkoholtilalommal, mint amennyit használ, eltörölte az alkotmány 18. kiegészítését, vagyis engedélyezte a szeszesitalok előállítását, forgalmazását és fogyasztását, de csak bizonyos korlátok között. Ha valaki például kiskorúnak ad el alkoholt, börtönbe is kerülhet. A kábítószer esetében egy hasonló megoldás nemcsak hogy kihúzná a talajt a bűnbandák lába alól, de egyszersmind a véletlen túladagolások és mérgezések veszélyét is csökkentené, hiszen a fogyasztó tudhatná, mennyi hatóanyag van egy-egy adagban. Végül a kábítószer-fogyasztók nem félnének segítséget kérni, ha társuk mégis bajba kerül, mert nem kellene börtönbüntetéstől tartaniuk. A rendőrtiszt szerint az a lényeg, hogy alapvetően nem bűnüggyel van dolgunk, hanem betegséggel. Bűnügyet a tilalom teremt belőle.

A cikk végére Richardson minden adatot megvizsgálva arra a következtetésre jut, hogy végeredményben a kábítószerrel vívott kilátástalan háború az Egyesült Államoknak évente 15 ezer emberéletbe és 52 milliárd dollárba kerül.

A mexikói liberalizációt elemző írásában Ioan Grillo, a Global Post hasábjain az ellenoldal véleményét is idézi. A Drogmentes Amerikáért Alapítvány képviselője szerint „Szemenszedett hazugság, hogy a kábítószer elleni háború eredménytelen. 1970 óta jelentős sikereket értünk el, visszaszorítottuk a drogfogyasztást. Őrültség most kapitulálni.”