Az amerikai lapok példányszáma a harmincas évek nagy gazdasági válsága óta nem látott mélységekbe zuhant. Egyre többen gondolják, hogy a nonprofit újságírásé a jövő. Lehetséges, de így még nagyobb veszélyben a sajtó függetlensége – figyelmeztet az amerikai médiaguru.
„Egyre terjed a nonprofit újságírás modellje. Mielőtt azonban pezsgőt bontanánk, szeretném felhívni a figyelmet egy kellemetlen apróságra. A dolgok jelen állása szerint egy hibás modell vált fel egy rosszat. Az üzleti nyereség reményében működő lapok is veszteségesek néha, a nonprofit újságok viszont nem is akarnak nyereséget termelni. Ezért bármilyen színvonalasak legyenek is, mindig alamizsnára szorulnak – az adományoknak azonban ára van” – olvassuk Jack Shafer cikkét a Slate-en.
Az írásnak különös aktualitást adnak a héten napvilágot látott drámai amerikai előfizetési adatok. Az Audit Bureau of Circulation statisztikái szerint az amerikai napilapok példányszáma átlagban 10,6 százalékkal csökkent egy év alatt. Ez különösen azért aggasztó, mert az elmúlt két évtizedben az előfizetők folyamatos lemorzsolódása volt megfigyelhető. Hetven éve, a harmincas évek nagy gazdasági világválsága óta nem fogyott olyan kevés napilap az Egyesült Államokban, mint az elmúlt öt hónapban. A válság elsősorban a nagy, országos napilapokat sújtja: a USA Today, a legnagyobb példányszámú újság 17, a New York Times 7, a Washington Post 6, a Los Angeles Times 11, a San Francisco Chronicle 27 százalékos visszaesést könyvelhetett el az elmúlt öt hónap során. Az egyetlen kivétel a Wall Street Journal: az ingyenes internetes kiadásban csak a cikkei kis részét hozzáférhetővé tevő New York-i lapból fél százalékkal többet adnak el, mint fél éve.
Az adatok kapcsán sokan igazolva látták a tételt, hogy a jövő a nonprofit újságírásé. Erre utal az is, hogy az Egyesült Államokban az elmúlt években egyre több mecénás ment meg a csődtől kisebb-nagyobb lapokat, vagy alakít új újságokat.
Shafer elismeri, hogy vannak régóta működő, színvonalas és minőségi újságírást, egyebek között tényfeltárást folytató nonprofit lapok: ilyenek a Mother Jones, a Harper’s vagy a Christian Science Monitor.
Arra azonban semmi garancia nincs, hogy az emberbarátok által létrehozott lapok mind ilyenek lesznek. A nyereségre törekvő újságok nemcsak a részvényeseknek vannak kiszolgáltatva: tekintettel kell lenniük a példányszámra is. Ez persze sokszor bulvárosodáshoz és részrehajláshoz vezet, de korlátokat szab a tulajdonos érdekérvényesítési lehetőségének is. Ha kiderül, hogy a szerkesztőség szándékosan elhallgatott egy, a tulajdonosok érdekeit sértő leleplezést, akkor az olvasók elpártolhatnak.
A nonprofit újságokat ez nem érinti. Mivel eleve abból indulnak ki, hogy piaci alapon nem tudnak megélni, nem is zavarja őket, ha csökken az olvasottság. A továbbéléshez ugyanis kizárólag a mecénás kegyeinek elnyerése szükséges.
Mindez nem jelenti, hogy minden mecénás saját gazdasági és politikai céljaira akarja használni az általa fenntartott újságot. De még a leginkább objektív nonprofit lap sem moshatja majd le magáról az elfogultság vádját: a megtámadott politikusok, a bírált pártok és a leleplezett vállalatok a tulajdonos iránti részrehajlással fogják vádolni védekezésül.