Mi értelme lehet a nemzeti identitásról meghirdetett négyhónapos országos vitának? A liberális lap szerint a baloldal hibázik, amiért már az ötletet is szélsőjobboldalinak minősíti.
„A bevándorlási és nemzeti azonossági minisztérium már nevénél fogva sem alkalmas egy ilyen alapvető fontosságú és szerteágazó vita lefolytatására” – írja a párizsi Le Monde-ban Caroline Fourest feminista írónő, aki az iszlám fundamentalizmusról szóló számos írásával keltett feltűnést, és 2006-ban tizenkettedmagával (többek között Ayaan Hirshi Ali és Salman Rushdie társaságában) kiáltványban hívta fel a figyelmet az iszlamista totalitarizmus veszélyére.
Most ahhoz szól hozzá, hogy Eric Besson bevándorlási és nemzeti identitási miniszter február végéig tartó „nagy vitát” hirdetett meg arról, mi is értendő nemzeti identitáson, és hogyan hat rá a bevándorlás. Mint a Metazinban is olvasható volt, Franciaországban ma az számít a legnagyobb társadalmi problémának, hogy nem sikerült integrálni az arab bevándorlók egymást követő nemzedékeit. A szélsőjobboldal az évezred elején példátlanul jó eredményt ért el a választásokon, de támogatottsága azóta visszaesett, és ezt a baloldal azzal magyarázza, hogy Nicolas Sarkozy elnök maga is a radikális jobboldal témáit vette fel kampányainak napirendjére.
A baloldalon a miniszter legújabb javaslatát is efféle hadműveletnek látják. „Színtiszta pétainizmusról” beszélnek, a nácikkal kollaboráló dél-franciaországi bábállam elnökére utalva, idegengyűlöletet emlegetnek, és azzal vádolják a kormányt, hogy a szélsőjobboldali Front Nationallal akar versenyezni.
Holott a miniszter voltaképp ártalmatlan dolgokat vetett fel, például, hogy kössenek valamiféle „integrációs szerződést” a bevándorlókkal, akik Franciaországot választják hazájukul, hogy minden fiatalnak évente legalább egyszer alkalma legyen arra, hogy elénekelje a Marseillaise-t, oktassanak állampolgári ismereteket, hirdessék messze hangzón, mi mindent adtak az országnak a bevándorlók, végül pedig adjanak soron kívül állampolgárságot az arra érdemes külföldieknek. A miniszter „a nagy identitás-vita” ötletét arra válaszul fogalmazta meg, hogy a kormány heves tiltakozást váltott ki, amikor hazatoloncolt Afganisztánba három menekültet. Erre utalva Caroline Fourest megjegyzi, hogy a soron kívüli honosítás nyilván a világbajnoki érmeket hozó futballisták osztályrésze lesz, semmi esetre sem a háború elől menekülő afgánoké.
„Az irónia tehát jogos, de üvölteni azért nem kell” – feddi meg a végveszélyt kiáltó baloldalt Fourest. Különben a jövő tavaszi helyhatósági választáson részt vevő szavazók – és nemcsak a szélsőjobboldaliak – azt fogják gondolni, hogy a baloldali ellenzék vak a kor kihívásaival szemben. Nem a probléma megvitatásával, hanem a szavakkal van baj. Már a minisztérium neve is mintha azt sugallná, hogy a bevándorlás és a nemzeti identitás egymás ellen ható fogalmak. Továbbá a vita címe is félrevezető. Az együttélés kudarca ugyanis nem identitás-probléma, pontosabban nem pusztán a nemzeti identitás erősítésével oldható meg. A francia ősöktől származó muzulmán nővel, ha fejkendőt visel vagy alávetett helyzetben él, nem az a baj, hogy nem eléggé francia. A gettószerű elkülönülés nem identitásfüggő. Épp ellenkezőleg: akik nem boldogulnak, dacból franciaellenesek.
A baloldal eddig egy bukott integrációs kísérletet támogatott: a multikulturalizmust, amely a bevándorló közösségek elkülönülésével járt. Ezután erőre kapott a francia köztárasági modell, amely az együvé tartozást hirdeti. De ez is revízióra szorul, mert nem volt képes integrálni a bevándorlókat, sőt, leszármazottaikat sem. Fourest szerint a kettő között kell meglelni a kompromisszumot, különben a rasszista demagógia lesz a nevető harmadik.