Amerikában jobboldal és baloldal árgus szemmel figyeli, nem akar-e a másik hasznot húzni a jövő évi általános népszámlálásból. Elsősorban az a kérdés, beszámítsanak-e a lakossági adatokba az illegális bevándorlók.
„Valamiért a 2010-es népszámlálás nem kisebb vitát vált ki, mint az állami egészségbiztosítás terve” – érzékelteti a helyzet fonákságát Emily Badger a Miller McCune Intézet weblapján.
Pedig azt gondolhatnánk, hogy az alkotmányban is előírt, tízévente esedékes népszámlálás aztán csakugyan politikamentes statisztikai tevékenység. Nem így van. Michele Bachman minnesotai republikánus képviselőnő például közölte, hogy egyetlen kérdésre lesz hajlandó válaszolni: arra, hogy hány tagja van a családjának. Márpedig a népszámlálás kérdéseire kötelező felelni, a büntető törvénykönyv ötezer dolláros büntetéssel fenyegeti e szabály megszegőit. A kérdések a lakosok vallási hovatartozására, munkaviszonyára és szociális státusára is kiterjednek, egyebek között arra, hogy részesülnek-e jóléti juttatásokban. A képviselőnő az tartja aggályosnak, hogy az ACORN nevű cég is toboroz kérdezőbiztosokat, holott a tavalyi elnökválasztás előtt az a vád érte, hogy a demokratáknak kedvezett, amikor a választói névjegyzék összeállításában működött közre.
Ennek megfelelően a Republikánus Párt Országos Bizottságának elnöke egyenesen azt vizionálja, hogy a demokrata kormányzat emberei elcsalják a népszámlálást.
A népszámlálásnak egyetlen közvetlen politikai következménye van: ennek alapján igazítják át a képviselőházi választókerületek határait (például a lassan növekvő lélekszámú Missouri állam talán elveszíti kilenc mandátumának egyikét). Ebből a szempontból minden államnak érdekében állna, hogy polgárai minél nagyobb arányban vegyenek részt a népszámláláson. Tehát a népszámlálás-szkeptikus republikánusok maguk alatt vágják a fát.
Ugyanígy a spanyol ajkú bevándorlóknak azon szervezetei is, amelyek a népszámlálás bojkottjára szólítanak fel: a spanyol ajkú egyházi személyiségek szervezete így szeretne új, engedékenyebb bevándorlási politikát kiharcolni. Más bevándorló szervezetek viszont éppen hogy a népszámláláson való részvételre buzdítanak, hiszen az egyes államok a lakosság számarányának, azon belül is a szegények számának függvényében jutnak szövetségi jóléti forrásokhoz. A bojkottálók tehát a szegény sorsú bevándorlók helyzetét rontják.
Egyvalami felől nem érdeklődik a számlálóbiztos a megkérdezettektől, hogy engedéllyel tartózkodnak-e az Egyesült Államok területén, hiszen igenlő válasz esetén bűncselekménnyel vádolnák magukat. Így viszont a választókerületek határainak meghatározásánál azok a lakosok is számításba jönnek, akik nem szavazhatnak. Emiatt David Vitter republikánus szenátor azt javasolta, hogy a kérdezőbiztosok legalább a megkérdezett állampolgárságát tisztázzák. Különben ugyanis a sok illegális bevándorlót befogadó, általában inkább demokrata párti államok jogosulatlan előnyhöz jutnának. A demokraták alighanem elbuktatják majd a javaslatot a törvényhozásban, mivelhogy az „utolsó pillanatban érkező” módosítás állítólag dollár százmilliókba kerülne. Pedig a népszámlálás csak április elsején kezdődik. Ez a várható elutasítás persze csak tovább fokozza a republikánusok gyanakvását.