Giuliani polgármester nem volt liberális. Lehet, hogy ezért sikerült megszelídítenie a várost?

Amikor Rudy Giuliani 1994-ben New York polgármestere lett, naponta átlag hat embert gyilkoltak meg, egyre fogytak a munkahelyek, a középosztályi családok el akartak költözni a városból. A New York-iak ma is panaszkodnak, de leginkább az égbeszökő ingatlanárak miatt. A város vonzza az embereket.

Giuliani nem volt liberális. Lehet, hogy ezért sikerült megszelídítenie a várost? - kérdezi Adelle Waldmann, a Wall Street Journal kolumnistája, aki maga is új bevándorló.

Cikke a legendás polgármester új életrajzának megjelenése alkalmából íródott: A város fejedelme: Giuliani, New York és az amerikai élet géniusza. A szerző, Fred Siegel várostörténész és publicista harsány igennel felel a kérdésre.

Az előző polgármester, a liberális David Dinkins - írja az életrajzban - "folyton arról beszélt, hogy mivel tartozik a város a szegényeknek. S mi lett az eredmény? Csak nőtt a segélyen élők száma és a bűnözés."

A bűnözés elleni küzdelem sikere Siegel szerint két dolognak volt köszönhető. Egy gyakorlati újításnak és egy tudományos hipotézisnek. Az előbbi, a napi bűnüldözési események számítógép segítségével történő feldolgozása, ma már magától értetődő. A betört ablakok hipotézise is roppant népszerű Amerikában és az egész világon.

James Q. Wilson, a nagy konzervatív politológus, és George L. Kelling kriminológus feltételezte, hogy szoros összefüggés áll fenn a bűnözés és az olyan kisebbfajta rendbontások között, mint a szemetelés, a tolakodó kéregetés vagy a lógás a metrón. Az apró kihágások iránti toleranciának az az üzenete, hogy senki nem törődik semmivel. Ezért a bűncselekmények elleni fellépés csak akkor lehet sikeres, ha a kisebb rendbontást sem tűrik meg. "Ha egy házban nem üvegeznek be egy betört ablakot - írta Wilson és Kelling 1982-ben megjelent nevezetes cikkében -, hamar betörik a többi ablakot is."

A hipotézis ellenőrzése nem vezetett megnyugtató eredményre, a bűnügyi statisztikák adatainak tudományos magyarázata szinte reménytelenül bonyolult feladat. A városlakók azonban hisznek benne, hogy az általános rendcsinálásnak köszönhető a bűnözés visszaszorulása.

Az életrajzírónak ez a fontos. Siegel politikai könyvet írt, a volt polgármester elnöki ambícióit akarja vele támogatni. De nem kritikátlan hősével szemben. Vezetői stílusát egy keresztapáéhoz hasonlítja. Felrója neki, hogy az ő nemtörődöm bevándorlási politikájának is része volt a szeptember 11-i terrortámadás sikerében. 

Siegel nem valami cégéres antiliberális, a Progressive Policy Institute munkatársa. Ez az intézet a brit Munkáspárt harmadik utas politikáját követi, amelytől elválaszthatatlan a nagy móresre-tanítás.

Giuliani politikáját centristának tekinti, de nem akármilyen, hanem "szélső-centristának". S úgy véli, hogy a legtöbbet a szegények nyerték az elvadult városrészek megszelídítésével.

Egy interjúban megkérdezték Siegelt, hogy melyik volt a harsány szalagcímeiről híres New York Post legemlékezetesebb bejelentése a polgármesterről. "Nem volt olyan jó - válaszolta -, mint a Headless Body Found in Topless Bar (Fejetlen hulla a fedetlen lokálban), de én nagyon örültem, amikor azt írták ki óriás betűkkel, hogy Rudynak köszönhetően A City University újra a szegény emberek Harvardja".