Oroszország a Nyugatot tekinti fő ellenfelének, és lehet, hogy emiatt nem fordít kellő figyelmet arra, hogy az iszlám világ sokkal súlyosabb veszedelmekkel fenyegeti.

„Oroszország történelmi balszerencséje, hogy képzelt veszedelmekkel hadakozik, az igaziakat pedig elhanyagolja” – írja Walter Laqueur, húsz jelenkori történeti könyv szerzője a Harvard közel-keleti kutatócsoportjának honlapján.

A nyugati elemzők sokáig azt hitték, hogy a Szovjetuniónak sikerült megoldania a nemzeti kérdést, de ez súlyos tévedés volt. A Szovjetunió felbomlásával ideológiai vákuum keletkezett Közép-Ázsiában, és Szaúd-Arábiával az élen számos muzulmán ország igyekezett az iszlámmal kitölteni ezt az űrt. A közép-ázsiai köztársaságok autokrata és korrupt vezetői elfojtják az iszlamista próbálkozásokat, de ha egyszer a szélsőségesek mégis megvethetnék a lábukat a térségben, Oroszország súlyos veszedelmek elébe nézne. Mindenesetre oroszok milliói vándoroltak át Oroszországba, mert bizonytalannak érezték a helyzetüket. De ott is reneszánszát éli az iszlám. Mecsetek épültek külföldi pénzből, s az orosz állam tűrte a fejleményeket.

Moszkva ma Európa legnagyobb muzulmán városa: csaknem kétmillió iszlámhívő lakja. A biztonsági szerveket nyugtalanítja a helyzet, a külügyminisztérium viszont az iszlámellenes reakciók kedvezőtlen visszhangjától tart, mondván, hogy megrontják Oroszország és az iszlám világ viszonyát.

A muzulmán lakosság aránya Tatárföldön és Baskíriában is jelenős. A régi vágású pártkáderek vezette két autonóm területen a mérsékelt iszlám hódít, azzal a jelszóval, hogy „nem akarunk visszatérni a középkorba”.

Annál robbanékonyabb a helyzet Észak-Kaukázusban. Medvegyev elnök egy év leforgása alatt kétszer is járt Dagesztánban, ahol szélsőséges csoportok rendszeresen terrormerényleteket hajtanak végre. Csecsenföldön a véres háború eredményeképp visszaszorították ugyan a lázadókat, de az oroszbarát kormány saríát vezetett be.

Az orosz stratégák tudják, hogy az iszlám fundamentalizmustól tartaniuk kell, de inkább csak belföldön és a volt szovjet Közép-Ázsiában. A világpolitikában még mindig Amerikát tekintik a legfőbb ellenlábasnak. Új stratégiai doktrínájuk az úgynevezett „eurázsizmus” új változata. A szó a húszas évek orosz emigrációjának szótárából való, akkor azt értették rajta, hogy Oroszország egyedül van – sem Kelethez, sem Nyugathoz nem tartozik. Ma másról van szó: a Kreml tanácsadói a RIKI-országcsoport (Oroszország, India, Kína és Irán) együttműködésében látják az ország jövőjének biztosítékát. A három utóbbi ország ugyanis – moszkvai elemzés szerint – nem használta ki Oroszország nehéz helyzetét a kilencvenes évek közepén.

Laqueur szerint Moszkvában jobban tennék, ha a demográfiai visszaesést tekintenék fő veszedelemnek, már csak azért is, mert a hadsereg újoncai között demográfiai okokból egyre nagyobb hányadot képviselnek a muzulmánok. De ebben egyelőre megakadályozza őket a rögeszme, hogy mindenekelőtt Amerikától kell tartaniuk.