Politológusok és közgazdászok már régóta tudják, hogy a természeti kincsekben gazdag országok nehezen modernizálhatók. Az energiahordozók azonban nemcsak helyi nehézségeket, hanem globális geopolitikai és gazdasági problémákat is okoznak.

„Az olajvagyon paradox módon sokáig éppen az olajmezőket birtokló államok számára jelentett problémát. Az energiahordozókban gazdag közel-keleti országok évtizedeken át elmulasztották a társadalmi és a gazdasági reformokat. Az olajból befolyó bevételek miatt elmaradnak a hosszú távú növekedést biztosító beruházások, virágzik a korrupció, az állam gyámkodik a polgárok élete felett, pénz- és ingatlanpiaci buborékok alakulnak ki, a kormányok pazarló politikát folytatnak. Sőt, a közel-keleti energiahordozó-átok a nemzetközi pénzpiacokon is érezteti a hatását. A petrodollárok hozzájárulnak a globális pénzügyi buborékok kialakulásához, a spekulatív tőkemozgásokhoz és a közel-keleti fegyverkezési versenyhez” – írja Mahmúd A. el-Gamal és Amy Myers Jeff, az Olaj, dollár, adósság és válság: a fekete arany globális átka című, hamarosan megjelenő könyv két szerzője a ForeignPolicy magazinban.

A természeti erőforrásokban gazdag országok fejlődését ellehetetleníti a nyersanyagok és energiahordozók exportjából befolyó pénz: a természeti kincsek kiaknázásához nincs szükség társadalmi és gazdasági reformokra. Az állami bevételekből futja bőkezű jóléti juttatásokra, amelyeket a korrupt és autoritárius rezsimek arra használnak, hogy kifogják a szelet a demokratikus reformokat követelők vitorlájából.

A természeti kincsek azonban nemcsak belpolitikai szempontból károsak – figyelmeztet el-Gamal és Myers Jeff. Az elmúlt években az olajexportőr államok hatalmas dollártartalékokat halmoztak fel, amelyeket a nyugati tőke- és ingatlanpiacokon fektettek be, és ezzel hozzájárultak a piaci buborék kialakulásához, amelynek tavalyi kidurranása csaknem maga alá temette a világgazdaságot.

A gazdasági következmények mellett a petrodollárok geopolitikai szempontból is ártalmasak. Az autoritárius közel-keleti rezsimek nemcsak a reformokat követelő ellenzéket lehetetlenítik el, hanem gyakran a nemzetközi terrorizmust is támogatják. Irán az elmúlt években a magas olajáraknak köszönhetően jelentős támogatást nyújtott a Hezbollahnak, a Hamásznak és egyéb terrorista szervezeteknek. A közel-keleti olajexportőr államok szimbiózisban élnek a terroristákkal: a terrorfenyegetés és a robbantások ugyanis bizonytalanságot okoznak a nemzetközi piacokon, ami felhajtja az olaj árát és vele a terroristák kenyéradó gazdáinak bevételeit. „Egy kis terrorizmus jól jön az olajexportőr államoknak.”

A geopolitikai egyensúlyt veszélyeztetheti az is, hogy az olajexportőr államok jelentős katonai beruházásokat hajtanak végre. Az elmúlt években Venezuela és az Öböl-államok dollármilliárdokat költöttek modern fegyverek hadrendbe állítására. Szaúd-Arábia a nemzeti össztermék 9 százalékát fordítja katonai kiadásokra.

A világpiaci árak összeomlása is súlyos következményekkel járhat. Az állami bevételek csökkenésével az autoritárius olajexportőr rezsimeknek csökkenteniük kell az állami osztogatást, ami széles körű elégedetlenséghez, sőt, akár tüntetésekhez és polgárháborúhoz is vezethet: a magas olajárak mellett elkényeztetett választók az életszínvonal csökkenésével a kormány ellen fordulhatnak.

Az amerikai közgazdászok szerint ezért a Nyugatnak több szempontból is érdekében állna az olajfüggőség csökkentése. Az alternatív energiaforrások szerepének növelésével nemcsak az energiaellátás biztonsága lenne garantálható, hanem a pénzpiaci buborékok kialakulásának veszélye, illetve a geopolitikai destabilizáció kockázata is csökkenne.