Francis Fukuyama 1989-ben úgy látta, hogy az ideológiai harcok egyszer s mindenkorra véget értek, és azt jósolta, hogy a liberális demokráciának nem lesz alternatívája. A demokráciát ma is a legjobb berendezkedésnek tartja, de a jóslatokkal már óvatosabb.

„Nem pusztán a hidegháború ér most véget, nem csak a második világháború utáni korszak zárul le, hanem maga a történelem. Az emberiség ideológiai fejlődése lezárul, és egyetemessé lesz a nyugati liberális demokrácia, mint az emberi kormányzás végső formája" – idézi a New Perspectives Quarterly Francis Fukuyama amerikai filozófus 1989-es  A történelem vége című esszéjét a szerzővel a berlini fal leomlásának 20. évfordulója alkalmából készített interjúban.

Az azóta klasszikussá vált írásban Fukuyama azt jósolta, hogy bármi történjen is 1989 után, a liberális demokráciák intézményrendszere végső győzelmet aratott. Politikai elnyomás és háborúk előfordulhatnak, de a liberális demokráciának nincs és nem is lesz alternatívája. Az ideológiai viták idejétmúlttá váltak: a második világháború végén a fasizmus, a Szovjetunió összeomlásával pedig a szocializmus szenvedett végső vereséget.

Azóta sokan állították, hogy az ideológiák halálára vonatkozó jóslatok túlzónak bizonyultak. Azóta, hogy a Szovjetunió összeomlásakor és a hidegháború lezárultakor Fukuyama győztesnek kiáltotta ki, a liberális demokráciák újabb kihívókra akadtak: a globális iszlamista mozgalmakra, a latin-amerikai baloldali populista rezsimekre, a kínai kapitalista kommunizmusra, az antiglobalista mozgalomra, az orosz szuverén demokráciára és a Balkánt lángba borító nacionalizmusra.

Húsz évvel a vasfüggöny leomlása után Fukuyama is elismeri, hogy a liberális demokrácia végső győzelme még várat magára. Kitér rá, hogy 1970 és 1990 között jelentősen – 80-ról 140-re – nőtt a világban a demokratikus államok száma. Azóta azonban mintha valóban megállt volna a folyamat, sőt, egyre több államban erősödik az autoritárius és a populista kormányzás. „1989 óta a demokratikus recesszió idejét éljük.”

Fukuyama szerint azonban csak átmeneti jelenségről van szó. A liberális demokráciát továbbra is egyetemes értéknek tekinti: a jól működő állami intézményrendszer, a törvények uralma, az átláthatóság és a felelős kormányzás minden kultúrában számít – száll szembe mestere, a tavaly elhunyt Samuel Huntigton tézisével, amely szerint a szabad és demokratikus társadalom csak a keresztény kultúra talaján gyökerezhet meg. Ahol a gazdasági növekedés elindul, a polgárok megkövetelik a demokratikus intézményeket, az átláthatóságot, és nem tűrik, hogy az ország vezetői a fejük fölött intézzék az ügyeket – függetlenül attól, hogy keresztény, iszlám, konfuciánus vagy világi államról van szó.

Ezért – véli Fukuyama – az egyre tehetősebb kínaiaknak előbb-utóbb elegük lesz a kommunista vezetésből, és saját jól felfogott érdekükben demokratikus reformokat fognak követelni. De hogy ehhez a gazdasági fejlettség milyen foka szükséges, azt még ő sem tudja.