A NATO kudarcot kudarcra halmoz Afganisztánban. Nem világos, mi a katonai jelenlét valódi célja, de a balos szerző szerint akármi légyen is az, úgy fest, hogy sohasem fog megvalósulni.

„Rosszat hozott az ősz a NATO-nak Afganisztánban: ikerkatasztrófát a politikai és a katonai fronton” – olvassuk a London Review of Booksban Tarik Ali, a veterán balos szerző tollából.

A politikai katasztrófa az elnökválasztás miatt sújtotta a Nyugatot. Az ENSZ-kirendeltség második embere, az amerikai Peter Galbraith az első forduló után kijelentette, hogy Karzai elnök elcsalta a választást: erre menesztették. De hazája a védelmére kelt, és Karzait második fordulóra kényszerítették. Mivel azonban nem váltotta le a csalásban vétkes választási bizottságot, ellenfele visszavonta jelöltségét, így mégis egy fordulóban nyert – csalással.

Ali szerint az amerikai katonai vezetők szívesen megszabadultak volna Karzaitól, hogy azt a látszatot keltsék, mintha működne a demokrácia Kabulban: egy korrupt rendszert lám, le lehetett váltani. Nem sikerült. Nem mellesleg az elnök fivéréről, az ország leggazdagabb emberéről, aki vagyonát korrupció és kábítószer-kereskedelem révén szerezte, kiderült, hogy a CIA ügynöke.

A korrupt Karzai-klán tehát megvédte érdekeit. Mármint azon a kis területen, amit ellenőriz, mert a sűrűn lakott területek nyolcvan százaléka a felkelők kezén van. A terrortámadások mindennaposak, a nyugati polgárok pedig egyre türelmetlenebbül szemlélik a véget érni nem akaró háborút.

A katonai vezetők most azt hangoztatják, hogy a hadműveletekről a helyi erők kiképzésére kell helyezni a hangsúlyt, hogy majdan át lehessen nekik adni a harcászati feladatokat. Ezt a modellt évek óta ismerjük: az európai rendőri erők tömegével képeznek ki rendőröket. Egyikük épp nemrégiben lőtt le öt brit katonát. És nem arról van szó, amivel a brit parancsnokok vigasztalják magukat, hogy tudniillik minden almáskosárban lehet egy-két rohadt gyümölcs. Előre megfontolt taktika a felkelők részéről, hogy embereiket beépítik a fegyveres erőkbe.

Ali a NATO Review négy évvel ezelőtti cikkéből idézi azt a fejtegetést, amely szerint a világpolitika súlypontja keletre tolódik, de az ázsiai-csendes-óceáni térség stabilitásáról egyelőre még a Nyugatnak kell gondoskodnia, s úgy véli, ehhez hasonló megfontolások indokolhatják a NATO afganisztáni jelenlétét, nem az ópiumcsempészet elleni közdelem és más fennhangon hirdetett célok.

Akárhogy is, a hadművelet máris kudarcot vallott. Az a remény sem vált valóra, hogy a pakisztáni hadsereg kifüstöli a tálibokat a határ menti hegyvidékről. Ellenkezőleg, a hadsereg közeledtével a felkelők köddé váltak, s a katonák a menekülttáborok lakóin töltötték ki dühüket. Az egyik táborból Tarik Ali azt az üzenetet kapta egy férfitól, hogy épp most, amikor a levelet írja, temetnek öt kisfiút, akit a katonák öltek meg. „Lehet ennek jó vége?”