A Spiked magazin kampányt indított azok ellen, akik a túlnépesedés veszélyével riogatnak. Kétezer éves tévhitről van szó, amely nem vesz tudomást az ember teremtő képességéről.

„A malthusiánusok mindig felsültek jóslataikkal. Szüntelen azt prédikálták, hogy a túlnépesedés éhínséget és nyomort eredményez, de ennek éppen az ellenkezője következett be. Az elmúlt negyven évben a világ népessége exponenciálisan nőtt, s közben sok nép életszínvonala és várható élettartama is emelkedett. Még a harmadik világban is érezhető volt némi javulás” – olvassuk Brendan O’Neill szerkesztő kampánynyitó szózatát a Spikedban.

1800 éve, amikor 180 milliós volt az emberiség, Tertullianus úgy látta, hogy az ember nagy teher a Földnek, és hamarosan kimeríti a természet kincseit. Az 1800-as évek elején 980 millió ember élt a Földön, köztük Thomas Malthus demográfus, aki azt hirdette, hogy a túl magas születésszám miatt korai halál lesz az emberiség osztályrésze: éhínség, ragályok söprik majd el az emberek tömegeit.

Ma egyedül Kínában jóval több ember él, mint annak idején az egész földtekén. Mégis, a kínaiak életszínvonala az elmúlt évtizedekben gyorsan emelkedett. 1949-ben a születéskor várható élettartam 36,5 év volt, ma 73,4 év.

1971-ben, amikor 3,6 milliárdnyi ember népesítette be a Földet, Paul Ehrlich a népesedés-bombáról szóló nevezetes könyvében azt jósolta, hogy Indiában a túlnépesedés 1980 körül összeomlást fog eredményezni. Ma a Föld népessége az akkorinak kétszerese, Indiában is megduplázódott a lakosság lélekszáma, de a várható átlagos élettartam nőtt, és emelkedett az életszínvonal.

Úgy fest, hogy a több ember nem nagyobb nyomort idéz elő, hanem nagyobb jólétet. A malthusiánus jóslatoknak ugyanis megvan az az alapvető hibájuk, hogy állításukkal ellentétben nem tényekből indulnak ki, hanem abból az embergyűlölő előítéletből, hogy az emberiség csak kizsákmányolja a természetet, és nem képes megoldani az élet problémáit.

A malthusianizmus kezdetben a szegények túlnépesedésétől óvott, a 20. század elején bizonyos népcsoportokétól és a betegekétől, most pedig a globális környezeti egyensúlyt félti az embertől. Mindig a kor divatos ideológiájába öltözik tehát, de a lényege ugyanaz: nem látja, hogy az ember képes alakítani környezetét és jövőjét.

A malthusiánusok azt hiszik, hogy a képletben az ember az egyetlen változó, s minden más változatlan. Tertullianus nem láthatta előre, hogy az ember új erőforrásokat fedez fel, például az urániumot. Malthus nem láthatta előre az agrártechnikai forradalmat, és mai követőik is alábecsülik az ember alkotóképességét. Az emberben csak a fogyasztót látják, az újszülöttben csak az éhes szájat, s nem azt a majdani alkotót, aki új erőforrásokat fog felfedezni, feltalálni.

„Ahogy nem adunk a világvége-jósok szavára, akik váltig bizonygatják, hogy most aztán tényleg itt a világvége, ugyanúgy ügyet sem kellene vetnünk az újra és újra felsülő malthusiánusokra sem.”

Hozzászólás

A Spiked szerzőjének összehasonlítása nem teljesen megalapozott. Az antikvitásra vonatkozó adat valószínűleg nem tartalmazza az újkor hajnala után fölfedezett kontinensek lakosságát. Ez azonban a kisebbik probléma. Nem ártott volna, ha a Malthust vitató szerző elolvassa vitapartnere írását.

Robert Thomas Malthus természetesen nem az egész emberiségről beszélt, hanem egyes népekről. Az észak-amerikai telepek tapasztalatai alapján már David Hume is tudta, hogy az emberi közösségek létszáma természetes növekedés esetén mértani sorozat szerint nő. Malthus azt állította, hogy ha nem állnak rendelkezésre az exponenciális népességnövekedés anyagi föltételei, akkor az a nép van előnyben, amelyik szociálisan fegyelmezett. A fegyelmezés a házasságkötés és a házas termékenység ellenőrzésén alapult. Az egybekelést föltételekhez kötötték - a házasságok viszonylag későn köttettek, s a népesség egy része soha nem is házasodhatott meg; a házasságon belül viszont nem volt elfogadott a termékenység korlátozása. Génjeiket tehát csak a sikeresek örökíthették tovább.

Tény, hogy Malthus még nem számolt a Németalföldről kiindult mezőgazdasági forradalom hatásával, sem pedig a fosszilis tüzelőanyagok használatba vételével. Ezek azonban nem az általa felállított törvényszerűségeket, hanem a föntebb megfogalmazott szentenciában szereplő peremfeltételeket változtatták meg. A mezőgazdaság termőképességének 17-18. századi javulása megnövelte az életben maradás esélyét, de a 18-19. század ipari forradalma még nem hozta meg a jólét javulását. A népesség növekedése és a jólét között (jórészt a telepes államok külterjes mezőgazdaságának köszönhetően) csak a 19. század utolsó harmadától kezdve áll fönn pozitív irányú összefüggés. Ezt nevezte John Maynard Keynes fordított malthusi rezsimnek.

A fosszilis tüzelőanyagok fölhasználásával az emberiség egy év alatt durván egymillió év fotoszintézisét használhatja el. Ehhez az emberiség történetében példátlan lehetőséghez képest a népesség csak jóval kisebb arányban növekedett. Amíg a növényi fosszíliák nem fogynak ki, addig a népesség növekedése a jólétet is növeli. A szociális fegyelmezés nélküli jólét viszont idővel a termékenység hanyatlására vezet, hiszen a jólét ígéretével való ösztönzés a demográfiai magatartás terén a potyautasságot honorálja. Ez idővel akár a népesség stagnálásához, sőt csökkenéséhez is vezethet. A kohorszok közötti létszámarányok változása a közöttük fönnálló jövedelemarányok eltolódásához vezet, magyarán az öregebbek járadékjövedelme (az ifjaknak fizetendő magasabb bérek miatt) kevesebbet fog érni, ingatlanvagyonuk iránt kisebb lesz a kereslet, az elöregedő népek kultúrája leértékelődik - mind-mind ezernyi mikro-kínnal járó makrofolyamat.

A Spiked szerzőjének annyiban van igaza, hogy az emberiség nem fog kihalni. A dinoszauruszok sem haltak ki - sikeresebbjeik madarakként röpülnek fölöttünk.

Halmos Károly