Szabad-e középületben és közterületen vallási szimbólumokat elhelyezni? Attól függ - döntött az amerikai Legfelsőbb Bíróság.

Június végén az egyház és állam viszonyával kapcsolatos ügyekben hozott ítéletet az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága.

A texasi bíróság parkjában 1961-ben elhelyezett Tízparancsolat-dombormű elleni beadványt 5-4 arányban elutasították.

A bírók többsége Rehnquist alkotmánybíró érvelését fogadta el. Az Egyesült Államok alkotmánya tiltja, hogy a kormány bármilyen vallást támogasson - mondta -, "de az amerikai intézmények feltételezik Isten létezését". Hozzátette, hogy a Legfelsőbb Bíróság homlokzatán is láthatók a Tízparancsolat kőtáblái. Megemlítette, hogy a texasi dombormű negyven éve áll közterületen, és korábban nem zavart senkit.

A döntést támogatta Breyer alkotmánybíró is, de ő azon az alapon, hogy a kőtáblák nem vallási, hanem világi üzenetet közvetítenek.

A kőtáblákat vallásos szimbólumnak tartó, és ezért elszállíttatásuk mellett érvelő liberális alkotmánybírák és a gyakran velük szavazó O'Connor kisebbségbe kerültek.

A kentuckyi bíróságok helyiségeiben 1999-ben kifüggesztett bekeretezett Tízparancsolatok elleni kifogásoknak viszont 5-4 arányban helyt adott a Legfelsőbb Bíróság. A texasi dombormű ügyében kisebbségbe került alkotmánybírák természetesen úgy ítélték meg, hogy ebben az esetben is a vallási szimbólum eltávolítását írja elő az állam és egyház elválasztásának alkotmányos követelménye. Most hozzájuk csatlakozott a másik ügyben a konzervatívokkal szavazó Breyer.

A konzervatívok ellenvéleményét Scalia fogalmazta meg a legélesebben.  "Nem igaz, hogy a kormány nem részesítheti előnyben a vallást a vallástalansággal szemben" - írta.

Marci Hamilton alkotmányjogász szerint a salamoni döntések arra világítanak rá, hogy nem lehet általános szabályt alkalmazni. Az ilyen esetekben mindig a kontextust kell megvizsgálni. Azt, hogy az adott környezetben az adott szimbólumok inkább vallásos, vagy inkább világi üzenetet közvetítenek-e.

Mások nem örülnek annak, hogy továbbra sincs világos irányelv. "Ahelyett, hogy pontot tettek volna a kőtáblák körüli három évtizedes huzavona végére - kommentálta a határozatokat a BBS News -, a Legfelsőbb Bíróság ellentmondásos döntései újabb jogi viták lehetőségét teremtik meg."

Sok republikánus felháborodott a kentuckyi ügyben hozott döntés miatt. Egy konzervatív webmagazin híradása szerint a republikánusok alkotmánymódosítást készítenek elő. A vallási tolerancia nevében alkotmányos jogként határoznák meg a vallási szimbólumok közterületen és közintézményekben történő elhelyezését.

Az állam és egyház elválasztásáról szóló alkotmánymódosítást 1789-ben hozták. George F. Will, a Washington Post kolumnistája  szerint az Alapító Atyák máshogy értették a rendelkezést, mint ahogy ma értelmezik.

Ennek illusztrálására James H. Hutson A vallás és az amerikai köztársaság megalapítása című könyvéből idéz példákat. Akkor még nyilvános istentiszteleteket tartottak a kongresszusi termeiben, sőt a Legfelsőbb Bíróság üléstermében is. A Kongresszus saját lelkészt alkalmazott.

Az alapító atyák azt akarták megakadályozni, hogy bármely felekezet államvallás rangjára emelkedjen - fejtegeti Will. - Csak a nyolcvanas években kezdte úgy értelmezni ezt a tilalmat a Legfelsőbb Bíróság, hogy az államnak támogatnia sem szabad vallásfelekezeteket.

Ennek az értelmezésnek a szellemében hozták például azt a döntést, hogy az állam könyvek beszerzésére nem adhat pénzt felekezeti iskoláknak, de támogathatja térképek vásárlását. Mire Moynihan szenátor gúnyosan azt kérdezte, hogy mi a helyzet az atlaszokkal, amelyek tudvalévően térképeket tartalmazó könyvek?