Nagy hírverés és mérsékelt remények közepette kísérli meg az ENSZ klímaügyi konferenciája, hogy új előírásokkal korlátozza a káros anyagok kibocsátását. A szkeptikus környezetvédő szerint kifejezetten szerencse, hogy a kudarc borítékolható.
„A koppenhágai ENSZ klímakonferencia közeledtével egyre világosabbá válik, hogy Barack Obama és más vezető politikusok jelenléte ellenére nem születik átfogó megállapodás az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának korlátozásáról. A borítékolható kudarc elkeseredettséggel tölti el a globális felmelegedéstől tartó milliókat. Pedig nincs ok a félelemre: Koppenhága sikertelensége áldás, nem pedig átok, és talán még a klímaváltozás elleni hatékony fellépés lehetőségét is megteremtheti” – olvassuk a konzervatív Australian véleményrovatában a hétfőn kezdődő koppenhágai ENSZ klímaügyi csúcstalálkozó alkalmából, amelynek célja a 2012-ben lejáró Kiotói Egyezmény utáni károsanyag-kibocsátási irányelvek kidolgozása.
A cikk szerzője Björn Lomborg, az ikonoklaszta nézeteiről ismert dán tudós, aki ugyan nem vitatja a globális felmelegedést, de bírálja a szenzációhajhász, apokaliptikus és tudománytalan túlzásokat. Lomborg korábban többször kifejtette, hogy a károsanyag-kibocsátás csökkentése nem hatékony eszköze a globális felmelegedés megfékezésének.
Arról nem is beszélve – teszi hozzá Lomborg –, hogy a szegény országok számára katasztrofális következményekkel járna a károsanyag-kibocsátás érdemi csökkentése. Ha a fejlődő országok kevesebb energiát használnának fel, akkor drámaian nőne a nyomorban élők száma. A szegény országok önerőből nem is képesek energiatakarékos és alacsony károsanyag-kibocsátású eszközöket vásárolni. A harmadik világ csak a legolcsóbb, ám egyúttal leginkább szennyező energiaforrást, a szenet tudja megfizetni.
Még ha sikerülne is a kibocsátás mértékét rendkívüli erőfeszítések és a gazdasági növekedés drasztikus visszafogása árán a jelenlegi szinten tartani, a század végén akkor is mindössze 0,5 Celsius fokkal lenne alacsonyabb a hőmérséklet. Nem véletlen talán, hogy a Kiotói Egyezmény aláírása óta összesen 30 százalékkal nőtt a globális károsanyag-kibocsátás mértéke (igaz, ez részben a szerződést nem ratifikáló Kínának és az Egyesült Államoknak köszönhető).
A dán statisztikus szerint célszerűbb lenne a károsanyag-kibocsátásra fordított csillagászati összegeket inkább környezetbarát technológiák és megújuló energiaforrások kifejlesztésre fordítani. Ha a szél- és a napenergia olcsóbban előállítható és tárolható lenne, akkor lassítani lehetne a globális felmelegedést. A Lomborg által alapított Koppenhágai Konszenzus Központ kutatóinak számítása szerint a károsanyag-kibocsátásra költött minden dollár 2 cent gazdasági megtérülésű, míg az alternatív energia kutatás-fejlesztésébe fektetett dollár 11-szeres, környezetvédelemmel kapcsolatos hasznot hoz.
„A lelki nyugalmunkat szolgáló üres lózungok és erkölcsi prédikációk helyett inkább a valódi haszonnal kecsegtető cselekedetekre kellene koncentrálnunk. Más szóval, jó lenne, ha realisták lennénk.”