Az elmúlt évben a világ kormányai ezermilliárd dollárokat költöttek a vezető bankok megmentésére, mert csődjük az egész gazdaság összeomlását okozhatta volna. A beavatkozás hatására a túl nagy pénzintézetek még nagyobbra duzzadtak.
„A jelenlegi válság okai a túl nagyra nőtt bankok, amelyek esetleges bedőlése a gazdaság teljes összeomlásával fenyegetne. A válság nyomán azonban ezek a bankok még nagyobbra nőttek, részben a kormány támogatásának köszönhetően” – írja Mortimer Zuckerman amerikai publicista és ingatlanmágnás a Wall Street Journalben.
A gazdasági válsággá szélesedő hitelválságot sokan a laza pénzügyi szabályozásnak tudják be, és a bankok fölötti állami felügyelet szigorítását szorgalmazzák az újabb krízisek kialakulásának megakadályozása érdekében. Az elmúlt hónapokban azonban egyre több közgazdász jut arra a következtetésre, hogy ez hibás megközelítés: elsősorban nem az állami beavatkozás hiánya, hanem a túlzott tőkekoncentráció okozta a válságot.
Igaz ugyan, hogy Clinton elnök 1999-ben eltörölte a pénzintézetek kereskedelmi- és befektetési tevékenységének elválasztására vonatkozó törvényt, amelyet a harmincas években, a nagy világgazdasági válság hatására hoztak, és ezzel hozzájárult a kockázatos, derivatív befektetések elterjedéséhez, ez azonban önmagában még nem vezetett volna súlyos problémákhoz. Az elmúlt években egyre inkább néhány óriásbank uralta a pénzpiacokat. Ezek a pénzintézetek mind nagyobb piaci részesedésre tettek szert. Ahogy nőttek, egyre kockázatosabb befektetésekbe vágtak: rájöttek ugyanis, hogy ha bajba kerülnek, a kormány úgyis megmenti őket, hiszen esetleges csődjük az egész nemzetgazdaságot maga alá temetné. Így is lett: a Bank of England adatai szerint az amerikai, a brit és az európai jegybank több mint 14 ezer milliárd dollárt, a világ éves GDP-jének negyedét költötte bankmentésre – az adófizetőkre hárítva ezzel a bankok felelőtlen befektetéseiből fakadó veszteséget. A kisebb pénzintézeteket természetesen nem mentette meg a kormány a csődtől.
A bankmentés ráadásul olyan jól sikerült, hogy a válság kirobbanását okozó pénzintézetek az állami beavatkozás hatására tovább növelték piaci részesedésüket. A gazdasági válság miatt a csőd által fenyegetett, majd az állami beavatkozás segítségével megmentett nagy amerikai pénzintézetek – a Bank of America, a Citigroup, a J.P. Morgan Chase és a Goldman Sachs – összesen 13,6 milliárd dolláros nyereségről számoltak be 2009 első hat hónapjában. Fél évvel korábban még 20,8 milliárd dollár volt a veszteségük.
A négy vezető bank mindegyike legalább az amerikai betétek 10 százaléka fölött rendelkezik. A jelzáloghitelek fele négy nagy pénzintézethez köthető. A növekedés hátterében az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve által nyújtott alacsony kamatozású hitelek állnak, amelyek lehetővé tették, hogy a bankóriások a lakosságnak is kedvezőbb kölcsönöket adjanak. A befektetők is szívesebben fordulnak olyan pénzintézetekhez, amelyeknél az elhelyezett betétekre a kormány garanciát vállal.
A tőkekoncentráció és a nagy bankok erőfölényének növekedése korlátozhatja a piaci versenyt. Ami még aggasztóbb, a kormány most már végképp nem engedheti, hogy csődbe menjenek.
De hogy pontosan miképp is lehetne csökkenteni az egyre nagyobb piaci részesedésre szert tevő bankok okozta kockázatokat, abban már a szakértők nem értenek egyet. A szigorúbb tőkepiaci szabályozás és felügyelet, a nagy bankok feldarabolása, a kereskedelmi és a befektetési üzletág újbóli elválasztása egyaránt szóba jöhet. Félő azonban, hogy bármilyen korlátozás vagy beavatkozás csökkenthetné a hitelezési kedvet, s ezzel veszélyeztetné a recesszióból való kilábolást – figyelmeztet Zuckerman.