A katolikus egyház kiszorult a nagypolitikából, de ezzel új lehetőségek nyílnak előtte, és ezek állnak igazán összhangban a küldetésével. Végre politikai számítás nélkül képviselheti szociális és erkölcsi értékeit.

„A magukat keresztény politikusként jellemző szereplők egyre jelentéktelenebb funkciót töltenek be mind a kormánypártok, mind az ellenzék soraiban, és az olasz püspöki kar immár nem képes befolyásolni a kormány döntéseit, sem a hatalmi egyensúlyt” – állapítja meg Massimo Franco, a Corriere della Sera elemzője.

Az eszmefuttatásra az adott alkalmat, hogy a jobboldali kormánykoalíció idegenellenességéről ismert pártja, az Északi Liga éles vitába keveredett Tettamanzi milánói érsekkel. A bíboros, akit a vatikáni hierarchia haladó szárnyához sorolnak, Szent Ambrus hagyományos ünnepén szelíden megrótta a városi elöljáróságot, amiért kilakoltatott kétszázötven romát anélkül, hogy bármilyen szállásról gondoskodott volna számukra. A Liga lapja, a La Padania erre feltette a kérdést, vajon pappal van-e dolguk a milánóiaknak, vagy imámmal. Milánó polgármestere liga-párti, emiatt a nagy felháborodás.

Massimo Francót az eset csak azért érdekli, mert korábban egy jobboldali párt nem engedhette volna meg magának az efféle összetűzést az egyházzal. Mint a Metazinban is olvasható volt azonban, ez korántsem kivételes eset: maga Berlusconi miniszterelnök is konfliktusba keveredett a vatikáni kúriával. Valamikor a jobboldal egyenesen az egyháztól kapta legitimitását. Elképzelhetetlen lett volna, hogy egyházi támogatás nélkül választást nyerjen. Ma a jobboldal pártjainak saját, a katolikus egyháztól független legitimitásuk van. Vannak ugyan csoportok mindkét oldalon, amelyek katolikusnak nevezik magukat, de ők a jelek szerint egyre kevesebbet számítanak. A jobboldal nem szorul már a kicsiny, középpárti Katolikus Centrum Unió támogatására, a baloldal pártjából pedig szép lassan kikopnak a katolikus csoportok.

Mindez azonban új teret nyithat meg az egyház előtt, amely mostantól politikai szempontok mérlegelése nélkül foglalhat állást erkölcsi kérdésekben. Például a bevándorlókkal, a családdal, a tömegtájékoztatás és az etika viszonyával kapcsolatban. Igaz, ez kevesebb közvetlen politikai befolyással jár, de arra a bizonyos politikai befolyásra amúgy is egyre kevesebb a lehetőség. Viszont az erkölcsi küldetés sokkal eredményesebben teljesíthető a politikai béklyók nélkül.