Az ötvenes években az amerikai kormány nagyvonalúan támogatta a szovjetológiát, és ennek is köszönhető, hogy Amerika képes volt kezelni a szovjet fenyegetést. Ma csak nyomokban létezik államilag támogatott iszlamológia.

„Remélnünk kell, hogy a korai szovjetológia mintájára új megoldásoknak leszünk tanúi. Az Egyesült Államok csakis így lehet képes megérteni a jelen és a jövő veszélyeit” – írja a Foreign Affairsben David C. Engerman történész.

Nem mondhatni, hogy az amerikai hatóságok nem veszik igénybe a társadalomtudomány segítségét. Olyannyira nem, hogy a Védelmi Minisztérium Irakban különleges „hadszíntéri humán csoportokat” hozott létre kulturális antropológusokból, akiknek az volt a feladatuk, hogy felvilágosítsák a harcoló alakulatokat a helyi szokásokról és érdekviszonyokról. Az Amerikai Antropológiai Társaság hevesen ellenezte ezt a gyakorlatot, mondván, hogy a kulturális antropológia a népek közötti megértés, nem pedig a háború eszköze. Nem kétséges, hogy ha közvetlen katonai feladatot kapnak a tudósok, akkor társaik nehéz helyzetbe kerülhetnek helyszíni kutatóútjaikon. A hadszíntéri csoportokat aztán megszüntették, már csak azért is, mert a háború a tudósok közül is szedett áldozatokat.

A védelmi minisztérium azonban elvontabb megbízásokat is ad a tudománynak, nevezetesen a Minerva nevű program keretében. Ebben többnyire olyan kutatók vesznek részt, akik már eddig is együttműködtek a Pentagonnal. A témák a szerző szerint túlságosan szűkre szabottak, s ezt két példával érzékelteti: az egyik alprogram tárgya a kínai hadsereg, a másiké az iraki Baath párt archívuma.

Engerman nem vonja kétségbe, hogy szükség van ehhez hasonló kutatásokra, de hosszabb távon ez nem fogja felkészíteni az Egyesült Államokat a reá váró kihívásokra. A második világháború után Washingtonban felismerték, hogy a szovjet fenyegetéssel szemben átfogó ismeretekre van szükség az orosz történelemről és kultúráról. Sőt, nem csupán az oroszok, hanem a térség valamennyi népének múltjáról és jelenéről. Így jött létre a szovjetológia, illetve a szláv tudományok hálózata, amely hozzáértő szakemberek több generációját termelte ki és felkészítette az Egyesült Államokat a szovjet fenyegetés hatékony fogadására. Robert Gates honvédelmi miniszter és Condoleeza Rice volt külügyminiszter maguk is a szovjetológus iskolából nőttek ki, de nem annak fénykorából. Az enyhüléssel párhuzamosan ugyanis csökkent a szláv tanulmányoknak szánt támogatás, és a Szovjetunió utolsó éveiben inkább csak a szigorúan vett politikai elemzésre korlátozódott.

Márpedig ezzel a módszerrel csak a már ismert veszélyeket lehet elemezni. Az újakra Amerika csak akkor tud felkészülni, ha az alapkutatást is támogatja, nem csupán az alkalmazott kutatást. Ma az iszlám világ szisztematikus megismerésére a szövetségi kormány édeskeveset költ. Enélkül pedig a szélsőséges, terrorista mozgalmak születésének, működésének hátterét nehéz lesz megérteni. Még nehezebb lesz felkészülni arra, hogy mit érlel ezekben a társadalmakban a jövő.