Miért vált a melegek jogaiért folyó küzdelem fő céljává az egyneműek közti házasság? Talán azért, mert ők is szeretik, ha egy történet jól végződik.

Kenji Yoshino, a Yale jogászprofesszora azon elmélkedik a Village Voice-ban, hogy miért vált a melegek jogaiért folyó küzdelem fő céljává az egyneműek közti házasság elismertetése.

Az Egyesült Államokban máig nincs kiterjesztve a szexuális orientáció szerinti megkülönböztetésre a diszkrimináció elleni törvény. A közvélemény kutatások szerint a melegek esélyegyenlőségét sokkal többen támogatják, mint az azonos neműek házasságkötését.

Miért akarnak a melegek inkább a házasságkötő teremben egyenlők lenni - kérdezi Yoshino -, és miért nem azért harcolnak, hogy a felvételi irodában ne érje őket hátrány?

Válasza szándékosan irodalmias: "Azt szeretnénk, ha a melegek élettörténetét vidámabb műfajban lehetne előadni. Túl sokáig volt tragikus a történet."

A szellemes kis esszé áttekinti az azonos neműek házasságáról újabban megjelent könyveket. A komoly jogi és szociológiai munkák mellett egyre több az esküvő megrendezésével kapcsolatos gyakorlati tanácsokat kínáló kézikönyv.

Vidámságban valóban nincs hiány, bár a humor olykor valószínűleg önkéntelen. Melyik fiú vigye át ölében a küszöbön a másikat? Amelyik erősebb és amelyiknek nincsenek gerincbántalmai. Hogyan mondjuk meg szüleinknek az esküvő előtt, hogy melegek vagyunk? "Rosszabb is lehetne, mit szólnátok, ha Lizát venném el?"

De ezek az ostobaságok - állapítja meg Yoshino - egy nagy átalakulás komolyan veendő jelei. A melegek közti házasság nem is olyan rég nevetséges fantazmagóriának számított, mára pedig banálissá vált.