Libanonban a Hezbollah támogatásával tömegesen kötnek átmeneti házasságot a síita férfiak és nők, akár egyetlen órára is. A vallási előírásokat ehhez kissé nagyvonalúan kellett kezelni, de mit volt mit tenni, ha egyszer a lakosság erre vágyott.

„A Hezbollah a korábbinál is egyértelműbben irányítja a libanoni síiták életét, s ennek következményei korántsem nevezhetők átmenetinek” – írja a Foreign Policyben Hanin Ghaddar.

A Hezbollah nemcsak katonai szervezet. Igaz, kiverte Izraelt Dél-Libanonból (pontosabban olyan megállapodás született, hogy a korábban izraeli megszállás alatt lévő övezetet demilitarizálni kell, tehát a Hezbollah sem tarthat ott nehéz fegyvereket). De ezen kívül a síita közösség életének szinte minden részletét a Hezbollah szervezi, a vallási szolgáltatásoktól az iskolákig és az egészségügyi ellátásig. Újabban a nemi életét is, habár ennek az volt az ára, hogy alkalmazkodjék a helyi lakosság nem éppen ortodox igényeihez.

A mutaa ideiglenes párkapcsolat, amely csak a síita hagyományban ismeretes. Az a lényege, hogy a két fél megállapodik a kapcsolat időtartamában, és vallási tisztségviselő közbenjárása nélkül is vallásilag elfogadható nemi kapcsolatot tarthat fenn. A nő felajánlja, hogy a férfival egy órától egy évig terjedő időre házasságot köt, bejelenti, mi a hozomány, a férfi pedig csak ennyit mond: „elfogadom”. Lejárta után az egyezség meghosszabbítható. Muzulmán hölgy csakis muzulmán férfival léphet ilyen kapcsolatra, fordítva azonban nincs efféle megkötöttség. Eredetileg úgy szólt a szabály, hogy csakis elvált nők és özvegyek jöhetnek számításba, de a Hezbollah nagyvonalúan módosította: hajadonok, s ami ezzel elvben – de csak elvben – egyértelmű, szűzleányok is ideiglenes házasságra léphetnek. Azzal az egy feltétellel, hogy gondviselőjük (apjuk vagy atyai nagyapjuk) hozzájárul.

Bejrut déli, síiták lakta negyedeiben és Dél-Libanon falvaiban a 2006-os háború után terjedt el tömegesen az új módi. A Hezbollah soha nem látott népszerűségre tett szert, de olyan lakosság körében szerzett így jogot vezető szerepre, amelyet a korábbi évtizedekben alaposan megfertőzött a nyugati minta. A helyi síiták lelkesen követik a Hezbollah-t, amíg az Izrael elleni harcról van szó, de a klasszikus önmegtartózatásban már nem követnék. „Isten pártja” meglepő rugalmasságról tett tanúbizonyságot: nem megváltoztatni akarta a hit nevében a laza erkölcsöket, hanem vallási igazolást keresett e bevett szokásokra. Sőt, a nem kívánt mellékhatások kezelésére is vállalkozik, beleértve a terhesség-megszakítást és a párok vitáinak rendezését.

A prostitúció már más megítélés alá esik, de a Hezbollah képes szemet hunyni afelett, hogy a mutaa intézményét a prostitúció álcázására használják. Éspedig főleg azért, mert nem akarja, hogy befolyási övezetében a libanoni kormány rendőrsége intézkedni kezdjen. Olykor mégis ráfanyalodik a segítségre a kábítószer-kereskedelmet és a prostitúciót irányító bandák ellen.

A mutaa gyakran a Hezbollah intézményeiben, tagjainak üzleteiben szerveződik. Gyakran egyenesen azokban a helyiségekben, ahová a fiatalok vallási szertartásokra járnak. Maguk az imatermek nem közösek, de előtte és utána szabadon ismerkedhetnek a fiatalok.

Ghadder a Hezbollah egyik helyi vezetőjét idézve azt írja, hogy az olyan fiatalokból, akiknek szexuális igényeit a vezetés teljesíteni tudja, a világ legodaadóbb hadserege szervezhető.