Ausztráliában felháborodást keltett egy muzulmán tanító, amikor arról beszélt, hogy a férfinak joga, sőt kötelessége időnként megverni asszonyát. De vajon nem vallási intolerancia-e emiatt felhördülni? – kérdezi az ausztrál szatirikus lap szerzője.

„Hát ilyen hálátlanok vagyunk mi, ausztrálok! Egész életünkben hiába keresünk megfelelő útmutatást arra nézve, miképp fegyelmezhetnénk meg rakoncátlan asszonyainkat, s amikor valaki végre előáll egy megoldással, azonnal sopánkodni kezdünk” –fejtegeti a New Matildában Ben Pobjie.

Mert hogy Samir Abu Hamza muzulmán papot rengeteg támadás érte, amikor nemrégiben kifejtette, hogy a férjnek néha veréssel kell a helyes útra térítenie nejét. Hozzátette, hogy egy rendes muzulmán asszonynak mindig készen kell állnia ura szexuális igényeinek kielégítésére.

Lehet, hogy nem ez a legkorszerűbb felfogás. Manapság kifinomultabb módszerekkel fegyelmezzük asszonyainkat: folytatásos tévéjátékokkal és tűsarkú cipőkkel bénítjuk meg őket. De ez is mutatja, hogy a nőkkel tényleg nem egyszerű – mélyed el a témában Pobjie.

Ami a kötelező rendelkezésre állást illeti, Hamzát igaztalanul vádolják azzal, hogy szerinte helyes megerőszakolni a nőket. Valójában azt hirdeti, hogy képtelenség megerőszakolni őket: „Hogyan erőszakolhatná meg egy férfi a saját feleségét?” Ügyes dolog ez az iszlám. Végül is nem ez a férfinem végső óhaja? Hogy az asszony zokszó nélkül bármikor készen álljon, ha úgy szeretnők? Nem véletlen, hogy oly sebesen hódít az iszlám.

A módszer nyilván nem tetszik a feministáknak, de figyeljük csak meg, hogyan is szólt Hamza előadásának címe: A sikeres házasság kulcsa. Nem a boldog, nem az egyenjogú házasságé. A sikerhez pedig szabályokra és fegyelemre van szükség – magyarázza Pobjie. Különben a verés Hamzánál csak ultima ráció, s akkor sem szabad vérzést vagy horzsolást okozni fenyítés közben, és kifejezetten tilos a fejre ütni. Csak a kéz és a láb verése engedélyezett. Biztos, hogy ez olyan erőszakos dolog? Talán jobb volna a nőknek olyan férfival együtt élni, akit a vallás tisztelete nem korlátoz a módszerekben? Úgy van, ahogy Hamza is mondja: olyasmi ez, mint amikor az ember a fogát súrolja a fogkefével. Hát nem? Fenyítsük csak meg a feleségünket, s mindjárt fehérebb lesz a mosolyunk. És szélesebb.

Persze, hogy szörnyűnek tűnik a családon belüli erőszak, akárcsak a kikényszerített szex. De ha Allah így rendeli? Jó, persze lehet, hogy nem is létezik. De akkor legfeljebb hiába fenyítettük meg az asszonyt. Ha viszont nem fenyítettük meg, és mégis létezik, akkor megnézhetjük magunkat. Mert Allahot nem olyan fából faragták, mint az egykedvű Buddhát, vagy a válogatás nélküli szeretetet prédikáló Jézust.

Hogy aztán az iszlám csakugyan az egyetlen igaz hit-e, azt tudja a kánya. Viszont akár az, akár nem, a tanításait lefitymálni és üldözni mélységes intoleranciára vall. Elég volt abból, hogy egyeseket csak azért állítsanak pellengérre, mert másként öltözködnek, másban hisznek, mást esznek, vagy másként használják a fogkefét.