Előszilveszteri hír: mégsem kell temetni a felsőoktatást. A népszerű tudományos folyóirat lelkesen számol be a Cornell Egyetem két végzős diákjának találmányáról, a háromtényezős szellentésdetektorról.

„Szerencsére az emberi lehelet elég hidrogénszulfidot tartalmaz, így a két ifjú feltaláló sikeresen tudta bemutatni diáktársai és tanára előtt a találmányt. Mert a szellentés természetrajzához tartozik, hogy indítása nem feltétlenül akaratlagos” – tudósít Bjorn Carey, a Popular Science szakírója a Cornell Egyetem végzős évfolyamán történtekről.

Robert Clain és Miguel Salas jelest kapott a találmányra, miután társaik előtt bemutatták, hogy készülékük a gáz áramlásának sebességéből, hangjából és illatanyagából kiszámítja a szellentés erősségét. Az ötletet az adta, hogy az egyetemen megtanulták, hogyan működik az alkoholszonda. Egy hidrogénszulfid-monitor, egy mikrofon és egy hőmérő méri a fizikai és kémiai teljesítményt, s hozzájuk csatlakozik egy számítógépes program, amely súlyozza az egyes hatásokat, és kijelzi az aggregát mutatót.

A fiatalok szerint a berendezés segítségével a kórházakban kimutathatnák a kénvegyületeket termelő baktériumok jelenlétét a levegőben, az állatgyógyászatban pedig diagnosztikai jelentősége van a bélgázok összetételének.

Az olvasók számos további hasznosítási lehetőséget vetettek fel. Az egyik hozzászóló szerint a készülék az autóban lehetővé tenné az azonnali szellőztetést. Egy másik a nyilvános illemhelyeken rendszeresítené, úgy, hogy a bejáratnál piros, sárga és zöld fény jelezze, mennyire biztonságos a belépés.

A cikkhez mellékelt fénykép tanúsága szerint a korszakalkotó találmány egyelőre még fölöttébb terebélyes: leginkább egy hatvanas évekbeli televíziós stúdiókamerára emlékeztet. De mi ez ahhoz képest, hogy az első számítógép egy egész termet töltött meg?