Hála az internetnek, az összeesküvés-elméletek egyre több emberhez eljutnak. A brit szakértő szerint azonban az áltudományos fantazmagóriák cáfolatának van egy viszonylag egyszerű módja.
„Nincs az a tény és cáfolat, amely az összeesküvés-elméletek híveit zavarba hozná. Mindig ők nyernek, hiszen érveik annyira rugalmasak, hogy akár visszájukra is fordíthatók, sőt, egyik pillanatról a másikra el is hagyhatók” – olvassuk a Wall Street Journal összeesküvés-elméleti áttekintését. A szerző David Aaronovitch brit publicista, a februárban megjelenő Vudu történelem: az összeesküvés-elméletek szerepe a modern történelemben című könyv szerzője.
Az elmúlt negyedév az egészségüggyel kapcsolatos összeesküvés-elméleteknek kedvezett. Az interneten tucatjával lehetett olvasni a H1N1-gyel kapcsolatos koholmányokat, de népszerű volt a HIV fertőzés és az AIDS betegség közötti oksági kapcsolatot vitató nézet is, és Amerikában széles körben terjedtek a méhnyakrák elleni oltással kapcsolatos teóriák. A hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb áltudományos, és gyakran veszélyes ostobaságok gyakran még értelmes embereket is arra késztettek, hogy e-mailben figyelmeztessék tudatlan ismerőseiket. Az egészséggel kapcsolatos pánikkeltést a Barack Obama állampolgárságával kapcsolatos feltételezések sem tudták elhalványítani.
Aaronovitch arra hívja fel a figyelmet, hogy az összesküvés-elméleteket képtelenség hagyományos eszközökkel cáfolni. A teóriák hívei alaposan felvértezik magukat innen-onnan összeszedett, bennfentes információnak beállított ellenőrizhetetlen, vagy áltudományos adatokkal, amelyeket nehéz kapásból cáfolni. Ha mégis sikerül egyes állításaik hamisságát bizonyítani, azt mondják, hogy a többi bizonyíték azért megáll. Már ha egyáltalán hajlandók állításokat megfogalmazni: az összeesküvés-elméletek kiötlői ugyanis gyakran hangsúlyozzák, hogy ők nem állítanak semmit, csak kínos kérdésekkel igyekeznek bizonyos ellentmondásokra felhívni a figyelmet. Sőt, az is előfordul, hogy a megcáfolt feltételezéseket a megtámadott szervezet (a kormány, a nagyvállalatok, netán valamely vallási vagy etnikai kisebbség) szándékos dezinformációs hadjáratának tulajdonítják. Általában szó sem lehet érdemi vitáról, hiszen az összeesküvés-elméletek hívei a széles körben elfogadott tudományos elméleteket is az összeesküvés részének tekintik. A természet- és az orvostudomány bevett elméletei helyett inkább az alternatív televíziós csatornákon és az interneten is terjedő parapszichológiára és az asztrológiára hivatkoznak.
Ezért kár is az állítások cáfolatával fecsérelni az időnket – véli Aaronovitch. Sokkal egyszerűbb inkább arra felhívni a figyelmet, hogy ha valóban igaz az összesküvés-elmélet, akkor vajon a hatóságok, a nagytőke illetve a világot irányító vallási kisebbség miért nem hallgattatja el az őket leleplezőket? Ha tényleg Cion Bölcsei irányítják a világot, miért hagyják, hogy ez kiderüljön? Ha valóban az amerikai titkosszolgálatok álltak a 2001. szeptember 11-i terrortámadás mögött, akkor hogyan terjeszthetik nézeteiket az erre rájövő „tudósok”? Ha valóban az amerikai kormány és a gyógyszergyárak terjesztik a H1N1-et, akkor miért nem csapnak le a leleplezőikre?
Persze lehet, hogy az összeesküvés-elméleteknek erre a kérdésre az lenne a válasza, hogy a kormány a tétlenséggel akarja hitelteleníti az igaz teóriák képviselőit.