A hatalom kritikusai számára rendkívüli lehetőségeket nyújt az internet. Sajnos az őket elhallgattatni vágyó hatalom számára szintén. A diktatúrák újabban külföldön élő állampolgáraikra is lecsapnak, ha az illetők az ellenzékkel szimpatizálnak.

„Koosha, a fiatal amerikai-iráni diák először beugratásnak hitte az e-mailt, amelyben arra figyelmeztették, hogy teheráni rokonai bajba kerülhetnek, ha tovább bírálja Iránt a Facebookon. Két nappal később azonban Teheránból telefonált az anyja, és elmondta, hogy titkos ügynökök letartóztatták az apját. Figyelmeztette, hogy rá is veszély leselkedik, ha hazatér” – olvassuk a Wall Street Journal beszámolóját.

A külföldön élő állampolgárok politikai jelentősége forradalmi időkben felértékelődik. Harminc éve, az iráni iszlám forradalom idején a diaszpórának is köszönhető volt, hogy a Nyugat is támogatta a sah ellenében hatalomra törő Homeini ajatollahot. Az internet elterjedése nyomán talán még nagyobbak a külföldön élő négymilliós iráni diaszpóra lehetőségei: nemcsak adományokkal, figyelemfelhívó tiltakozásokkal segítheti az ellenzéket, hanem jelentős propagandamunkát is folytathat a blogokon és a közösségi oldalakon.

Az iráni kormány mindent elkövet az ellenzéki tüntetők megfélemlítése érdekében, és az ország határain túlra és a virtuális valóságra is kiterjeszti a hadjáratot. A Wall Street Journal által megkérdezett, nyugaton élő 90 iráni közül több tucat arról számolt be, hogy megfenyegették, amiért támogatja az ellenzéket. Volt, aki csak e-maileket kapott, másoknak otthon maradt hozzátartozóit állították elő, miután rokonuk nyugati országokban tartott tiltakozó tüntetéseken vett részt vagy az internetes fórumokon fejtette ki nézeteit. Többen arról számoltak be, hogy hazalátogatásukkor a reptéri ellenőrzés során a hivatalnokok az interneten rákerestek a nevükre, és ha kiderült, hogy tagjai valamelyik közösségi oldalnak, akkor kötelezték, hogy lépjen be, majd ellenőrizték, nem folytatott-e az interneten tiltott kormányellenes tevékenységet. Akiről kiderült, hogy bírálta Ahmadinezsád elnököt, annak elvették az útlevelét. Ezért újabban egyre több iráni használ álnevet a közösségi oldalakon.

A New York-i napilap megemlíti, hogy a német titkosszolgálatok információi szerint iráni ügynökök 900 Németországban élő iráni állampolgárt figyelnek. Az is előfordul, hogy az ügynökök az Ahmadinezsád elleni tüntetéseken videofelvételt készítenek, hogy aztán könnyebben azonosíthassák az iráni kormány külföldön élő kritikusait.

Nem az iráni kormány az egyedüli, amely a határon túl sem tűri a kritikát. Mint arról a Far Eastern Economic Review nemrégiben beszámolt, újabban Peking is mindent elkövet azért, hogy az országot elhagyó ellenzékiek távozásuk után se bírálhassák a kínai vezetést.

A frankfurti könyvvásár szervezői nem hívhattak meg két, a pekingi pártvezetéssel szemben kritikus újságírót, mert Kína – a könyvvásár idei díszvendége – azzal fenyegetőzött, hogy távol marad a könyvvásárról. A kommunista vezetés októberben a tajvani filmszemléről akarta kitiltani Rebiya Kadeernek az ujgurok helyzetét bemutató dokumentumfilmjét. Szeptemberben Dél-Korea Peking nyomására megtagadta az országba történő belépést egy német állampolgár kínai emigránstól, aki egy demokráciával foglalkozó konferenciára tartott. Sőt, Peking újabban jelentős összegeket fektet külföldi médiavállalatokba, hogy aztán cenzúrázza a Kínával szemben kritikus megnyilvánulásokat.