Az elmúlt év a Nyugat térvesztésének jegyében telt – állapítja meg némi elégtétellel a moszkvai elemző. Igaz, Oroszország is lemaradt, de hamarosan kilábol a válságból, és a világranglista ötödik helyét veszi célba.
„A nehezén már túl vagyunk” – írja az Izvesztyijában Vjacseszláv Nyikonov befolyásos politológus, Vjacseszláv Molotovnak, Sztálin legközelebbi munkatársának unokája (és életrajzírója), aki három éve Vlagyimir Putyin akkori elnök megbízásából, az orosz kultúra megőrzése és gyarapítása céljából létrehozott Orosz Világ alapítványt vezeti.
A válsággal új korszak kezdődött, ezt jelzi a G20-ak csoportjának létrejötte. Ezzel a Nyugat elismerte, hogy a feltörekvő államok nélkül nem képes a világot irányítani. Az egypólusú világ eszméjének kritikája azelőtt orosz vagy kínai propagandának számított Nyugaton, most viszont egyenesen az amerikai elnök tekinti hitvallásának. Nyikonov itt megjegyzi, hogy balliberális afroamerikai sohasem lehetett volna az Egyesült Államok elnöke, ha a válság ki nem robban. Ily módon ő maga is a nagy fordulat jelképe. Akárcsak Nobel-békedíja, amely mögött nem állt semmilyen béketeljesítmény, sem Irakban, sem Afganisztánban. Ám Oroszországnak Obama csakugyan békejobbot nyújtott, amikor lemondott a rakétapajzs kelet-európai telepítéséről, és nem siettette tovább Grúzia és Ukrajna NATO-tagságát.
A moszkvai megfigyelő nem kis elégtétellel tapasztalta azt is, mennyire megnőtt Amerikában az állam gazdasági szerepe, miután Vlagyimir Putyin Oroszországát egy évtizeden át részesítették kioktatásban Washingtonból a szabad piac előnyeiről, s minősítették rendszerét állami paternalizmusnak. Nyikonov a legnagyobb változást azonban Kína szerepének felértékelődésében látja. A világpolitika súlypontja keletebbre tevődött, s más ázsiai országok gazdasági jelentősége is nőttön nő, elsősorban Indiáé és Indonéziáé. Kína viszont az orosz elemző számításai szerint kiemelkedik ebből a mezőnyből, és egy éven belül megelőzi Japánt, már ami a teljes bruttó hazai termék nagyságát illeti. Sőt, immár nem negyven, hanem húsz, sőt, talán tíz év múlva az Egyesült Államokat is.
Máris létrejövőben van a Kimerikának nevezett jelenség, amely Kína és Amerika egymásra utaltságát fejezi ki. A lassan a világ legnagyobb termelőjévé váló Kína, és a már régóta legnagyobb fogyasztó Amerika nem tud meglenni egymás nélkül. Hogy aztán ebből szoros szövetség, vagy ellenkezőleg, ellenségeskedés, sőt háború lesz-e, az Nyikonov szerint még nem dőlt el.
Oroszország gazdasága a válságban nyolc százalékkal zsugorodott össze, és emiatt későbbre tolódik annak a stratégiai célnak a teljesülése, hogy a világ ötödik legnagyobb gazdasági hatalma legyen. Ehhez ugyanis meg kell előznie az összes európai országot, és nem szabad elmaradnia Brazília fejlődésétől.