A fejlett világ politikusai rendszeresen szót emelnek a szegény országokat ellehetetlenítő korrupció ellen. Feltéve, hogy nem a hozzájuk közel álló cégek fizetik le az afrikai politikusokat milliós megrendelések reményében.
„Állítom, hogy a korrupció több ember haláláért felelős, mint a terrorizmus és a kábítószerek együttvéve. Minél több közpénzt lopnak el és utalnak korrupt afrikai politikusok külföldi bankszámláira, annál kevesebb pénz marad egészségügyre, oktatásra és fejlesztésre” – írja Richard Dowden, a brit Királyi Afrika Társaság elnöke a Timesban.
A Nyugat előszeretettel hibáztatja a korrupt afrikai vezetőket a kontinens nyomoráért. Pedig gyakran éppen a fejlett országok kormányai által is támogatott óriásvállalatok fizetik le a szegény országok döntéshozóit, akik aztán fölösleges és túlárazott nyugati portékákra herdálják a költségvetés amúgy is szűkös forrásait.
Dowden felidézi a BAE Systems, a világ második legnagyobb fegyvergyártójának nemrégiben nyilvánosságra került botrányát. A brit hadiipari cég 28 millió font (8,7 milliárd forint) értékben adott el Tanzániának légvédelmi eszközöket. A Világbank és a Polgári Légiközlekedési Szervezet megállapította, hogy jelentős túlszámlázás történt: Tanzánia a piaci ár négyszeresét fizette. Arról nem is beszélve, hogy Tanzániának eleve nincs komoly légvédelme, ezért a brit cég által szállított eszközöket amúgy sem nagyon tudja mire használni.
A brit kormányhoz közel álló, egyebek között Tony Blair volt miniszterelnök támogatását élvező BAE 288 millió font kártérítés fizetésébe egyezett bele, miután beismerte, hogy lefizette az afrikai ország döntéshozóit. A megállapodás részeként a cég többi afrikai üzletét – például a szintén korrupciógyanús 5,5 milliárd font (1700 milliárd forint) értékű dél-afrikai fegyvereladást – nem vizsgálják tovább, pedig a dél-afrikai hatóságok megállapították, az üzletet tető alá hozó védelmi miniszter 100 millió font kenőpénzt tett zsebre. A Dél-Afrika által a BAE-től rendelt vadászgépek egy hangárban állnak, mivel az ország hadseregének nincs pilótája, aki vezetni tudná őket.
Dowden emlékeztet rá, hogy Tanzánia a világ harmadik legszegényebb országa, ahol a gyerekhalandóság kirívóan magas. A korrupció miatt elfolyó állami pénzek emberéleteket menthetnének.
A dolog keserű iróniája, hogy a korrupció sújtotta afrikai országokon pénzügyi okokból csak az ő rovásukra lehet segíteni. Nagy-Britannia felismerte ugyanis, hogy tennie kellene valamit a brit cégek külföldi korrupciójának felderítése érdekében, ám a rendőrségnek nincs kellő forrása az új ügyosztály felállításához. A korrupcióellenes csoportot a Nemzetközi Fejlesztések Minisztériumának támogatásával hozták létre, vagyis a korrupcióellenes harc árát a fejlődő országoknak szánt segélyekből csípik le.
„Tony Blair egyszer azt mondta, hogy Afrika heg a világ lelkiismeretén. Talán Tanzánia és Dél-Afrika az ő lelkiismeretének is sebhelye. Ha ezek után a brit miniszterelnök szót emel az afrikai korrupció ellen, alighanem az egész kontinens keserű nevetésben tör ki. Joggal.”