Az amerikai elnök a kampány során nem győzte hangoztatni, mennyire nem híve az ideologikus gondolkozásnak. A pragmatizmus köntösébe bújtatott ideológia azonban jobban megosztja az amerikai társadalmat, mint a nyíltan vállalt értékek.

„Az elnök azt állítja, hogy nem ideológus, hanem pragmatista. Vajon elég jól ismeri-e magát, hogy rájöjjön az igazságra?” – kérdezi Jonah Goldberg konzervatív publicista a Los Angeles Times véleményrovatában.

Obama a választási kampány során többször megígérte, hogy elnökként felül fog emelkedni a meddő pártpolitikai csatározásokon: gyakorlatias elveket vall, és nem hagyja, hogy ítéletalkotás közben elvakítsák az ideológiák.

A valóság azonban az, hogy Obama éppúgy ideológiák követője, mint minden valamire való politikus. És mint a többiek, ő is csak más szemében látja az ideológiai szálkát. Saját programjának és céljainak ésszerűségében annyira biztos, hogy fel sem vetődik benne, mennyire általánosabb értékeken – ideológián – alapulnak. Ezért kritikusait – például az átfogó egészségbiztosítási reform bírálóit – gonosznak, de legalábbis ostobának tartja.

Goldberg szerint nincs abban semmi rossz, ha valaki ideológiai szemüvegen keresztül nézi a világot. Sőt, gyakorlatilag elkerülhetetlen, hogy a tényeket valamilyen általánosabb cél- és értékrendszer összefüggésében értelmezzük. Obama sem a tények, hanem az alapvető amerikai értékek nevében követel minden állampolgárnak alanyi jogon járó egészségügyi ellátást, arányos közteherviselést és egyenlő jogokat a melegeknek.

Úgy tűnik, Obama pragmatikus köntösbe bújtatott ideológiája nem csak Goldbergnek nem tetszik. Egy éve még a fél világ történelmi eseményként értékelte Barack Obama elnökké választását. Száz nappal beiktatása után csak Ronald Reagan örvendett nagyobb népszerűségnek a jelenlegi elnöknél. Mára azonban minden megváltozott. Amerikai elnököt Eisenhower óta nem támogattak olyan kevéssé egy évvel a hivatalba lépése után, mint Obamát. Tavaly április óta 63 százalékról 47-re csökkent azon amerikaiak aránya, akik elégedettek az elnök teljesítményével.

Ami pedig a pártok felettiséget illeti, Obama a maga „pragmatizmusával” sokkal inkább megosztja a társadalmat, mint elődei. A január közepi közvélemény-kutatások szerint a demokrata és a republikánus érzelmű szavazóknak az elnökről alkotott véleménye között ma nagyobb a különbség, mint 2001-ben George W. Bush, illetve 1969-ben, Nixon elnökségének első éve után. A demokrata szavazók 87 százaléka elégedett Obama teljesítményével, a republikánusok között viszont mindössze 20 százalék az elégedettek aránya.