Az amerikai közgazdászprofesszor kimutatja, hogy a középkori istenítéletek hatékony és olcsó eszközei voltak az igazságszolgáltatásnak. A modern babonák is segíthetnek a társadalom erényesebbé tételében.

„Az istenítéleteket sokan a sötét középkori barbárság és elmaradottság jelképének tekintik. Az alaposabb vizsgálat azonban egészen más képet fest a gyakorlatról. Az istenítéletekkel meglehetősen nagy hatékonysággal meg lehetett határozni, hogy bűnös-e a vádlott, avagy ártatlan” – ismerteti Peter T. Leeson chicagói közgazdászprofesszor legújabb kutatási eredményeit a Boston Globe-ban.

A tekintélyes tudós azt állítja, hogy a babonás hiedelmek középkori világában az istenítélettel valóban meg lehetett állapítani, hogy a vádlott bűnt követett-e el. Leeson természetesen nem azt állítja, hogy a forrásban lévő víz vagy az izzásig hevített vas nem égette meg annak a kezét, akinek tiszta volt a lelkiismerete, vagy hogy a bűn miatt nem süllyedt el a medencébe dobott ember.

Az istenítéletek hatékonyságának kulcsa a babonás nézetek elterjedtsége. Az egyszerű emberek valóban elhitték, hogy az ártatlanul megvádoltak nem szenvednek sérüléseket a forró víztől, a bűnösök viszont megégnek. A bűnösöknek ezért nem érte meg átesni az istenítéleten, hiszen úgy hitték, hogy lebuknak, ezért megbüntetik őket, ráadásul még csúnyán össze is égnek. Akinek viszont tiszta volt a lelkiismerete, az nyugodtan alávetette magát az istenítéletnek, ugyanis biztosra vette, hogy Isten megóvja. Vagyis aki vállalta a próbát, nyilván ártatlan volt.

Az intézmény működésének persze feltétele, hogy a tűz- és a vízpróbákat végző egyházi személyek tisztában legyenek vele, hogy puszta babonaságról van szó. Mint Leeson korabeli szövegek alapján állítja, a papoknak legalábbis lehetőségük volt rá, hogy manipulálják az istenítéletet, és titokban hideg vizet öntsenek a forró üstbe.

„Az istenítéletek azt sugallják, hogy az általánosan elterjedt babonaság társadalmi szempontból előnyös – vonja le az általános következtetést a közgazdász professzor. – A középkori jogrendszer kihasználta a hiedelmeket, és ezáltal lehetővé tette az igazságszolgáltatást.”

A babonák aránylag olcsó, egyszerű és megbízható ítélkezést tettek lehetővé. Amióta a hiedelmek eltűntek, már csak jóval költségesebb eszközökkel lehet igazságot tenni. Egyes tudósok szerint az istenfélő emberek ma is együttműködőbbek: mivel elhiszik, hogy Isten látja minden cselekedetüket, hajlamosabbak tisztességesen viselkedni. Ezen kívül „a modern babonák sem feltétlenül kártékonyak. Egyik-másik legalábbis hozzájárul, hogy jobb emberek legyünk.”

Bármennyire is meglepőnek tűnik elsőre Leeson felismerése, valójában minden gyakorló szülő tudja, hogy a babonák így működnek. Amíg a gyerek elhiszi, hogy a puha orr leleplezi a hazugságot, addig a szülő könnyen megállapíthatja, mikor mond igazat.