A nők egyenjogúságra vágynak, és ha a kor divatja visszaszorítja őket a főállású anya szerepébe, bevetik majd atomfegyverüket: kevesebbet fognak szülni.
„A francia anyák többsége ma még ellenáll a ‘tökéletes anya’ ideológiájának. De meddig? Azt hiszem, a fordulat küszöbön áll” – olvassuk a párizsi Libérationban a Magyarországon sem ismeretlen Elisabeth Badinter interjúját.
A feminista filozófus új könyve már február 17-i megjelenése előtt nagy vihart kavart, éspedig mindjárt címével is: A konfliktus: a nő és az anya. Badinter arra hívja fel a figyelmet, hogy régi-új modell hódít a fejlett világban, amely az anyaságban jelöli meg a nőiség lényegét, s ezzel gyakorlatilag eltorlaszolja a nők elől az emancipáció útját. Az új modell ugyanis minden egyébbel szembeállítja az anyaságot, más szóval teljes munkaidőben végzendő feladattá teszi. Ma már egyre inkább kötelesség a szoptatás, átok a műanyagok, a tápszer, sőt, az eldobható pelenka használata is, és ide tartozik, hogy a szülésnél megvetendő az epidurális érzéstelenítés. Arról nem is szólva, hogy mivel a szoptatásra mindig készen kell állni, a gyermeknek a szülői ágyban a helye, vagyis a házastársak intim együttlétének is befellegzett, s ami ezzel együtt jár, a férfi ki van zárva a szülői tevékenységből. Ez eleve felmenti a férfit a családi kötelezettségek alól, a nőben pedig lelkifurdalást ébreszt, valahányszor kiteszi a lábát a családi fészekből. Minden nőnek ez a feladata, ez a modell nem ismer különböző megoldásokat. Vagyis puszta biológiai funkcióra redukálja a nő szerepét, „mintha valamennyien csimpánznőstények volnánk”.
Franciaországban egymástól függetlenül, de egymást erősítve két mozgalom is zászlajára tűzte az anyaság hagyományos modelljét. A környezetvédő feminizmus az ipari-fogyasztói társadalom megoldásaival szemben a természetes módszerekhez kíván visszatérni, és egyben a macsóizmussal szegezi szembe az anyaság eszményét. A chicagói eredetű Leche League pedig konzervatív alapállásból állítaná vissza jogaiba a régi anyaszerepet, mindenekelőtt a szoptatást.
Nem is sikertelenül, olyannyira, hogy ma már a lányok gyakran tesznek anyjuknak szemrehányást, amiért kiskorukban munkát vállalt, és fogadkoznak, hogy ők majd gyermekük mellett maradnak. „Az a benyomásom, hogy fordulóponthoz érkeztünk” – vonja le a következtetést Badinter.
Az elmúlt évtizedekben az individualizmus és a hedonizmus volt a domináns irányzat. Ezzel éles ellentétben van az az elvárás, hogy a gyermek az első. Csakhogy a társadalom nem tudja, hogy a nőknek is megvan a maguk atombombája: megtehetik, hogy nem szülnek. Németországban, Olaszországban és Spanyolországban, ahol a társadalom a gyermeknevelés minden terhét a nőre hárítja, egyre kevesebb gyermeknek adnak a nők életet.
Elgondolkodtató érvelés. De az eddigi tapasztalatok szerint az is csökkenti a születésszámot, ha a nők munkát vállalnak, és karrier dolgában versenyre kelnek a férfiakkal.