Már másfél évtizede örülhetnek az emberi jogi aktivisták: elérték, hogy egy pakisztáni város betiltsa a gyerekmunkát. Végre tiszta lelkiismerettel vehetünk labdát. A pakisztáni gyerekek öröme azonban nem felhőtlen. Labdavarrás helyett most a téglagyárban keresik a kenyerüket.

„A pakisztáni Sialkot városában 60 millió labdát varrnak az idei labdarúgó világbajnokságra. A sportszergyártók azonban munkaerőhiánnyal küzdenek, mert a gyerekmunkát betiltották. A nyugati labdavásárlók lelkiismerete végre tiszta lehet. A sialkoti gyerekek most a helyi téglagyárban dolgoznak” – olvassuk a Spiegel pakisztáni riportját.

A sportszergyártók körülbelül fél eurót fizetnek egy labda összevarrásáért. Egy tapasztalt munkás, beszámolója szerint jó esetben napi hat labdát is megvarr, ami három eurós napibért jelent. Kevés, de ennek is örülnek: a sialkotiak évi átlagjövedelme a sportszergyártók jelenlétének köszönhetően ezer euró – kétszerese a pakisztáni átlagnak.

Nyugati emberi jogi szervezetek rossz szemmel nézték, hogy gyerekek is dolgoznak a sportszergyártóknál. Az ENSZ közreműködésével 1997-ben sikerült elérni a gyerekmunka betiltását.

Az eredmény: több ezer gyerek vesztette el a munkáját. A kieső kereset miatt sok család megélhetése veszélybe került, így a labdagyárakból elcsapott gyerekek kénytelenek voltak másutt elhelyezkedni. A labdagyárak pedig egyre súlyosabb munkaerőhiánnyal küzdenek: van, amelyiknek át kellett állnia a ragasztásos technológiára.

„A sportszergyártók tisztában vannak vele, hogy mi történt, de hát meg kell felelniük a nyugati fogyasztók elvárásainak. Hiába, azok, akik drága labdát vesznek, szeretik, ha tiszta marad a lelkiismeretük. Arról pedig nem tudnak a nyugati bevásárlóközpontok kuncsaftjai, hogy a korábban labdát varró gyerekek most a szomszédos város téglagyárában dolgoznak.”