A kormányzás átláthatóságáért harcoló indiai civil szervezet nullarúpiás bankóval száll szembe a mindent átható korrupcióval. A csúszópénzt váró hivatalnokok megdöbbenésükben és félelmükben ingyen is elvégzik a munkájukat.

„Az értéktelen bankjegy cáfolja a széles körben elterjedt nézetet, miszerint a mindennapi korrupció felszámolása rendkívül költséges és bonyolult intézkedéseket követel, és bizonyítja, hogy apró változásokkal is lehetséges a korrupció letörése ” – olvassuk Jeremy Kahn cikkét a Boston Globe-ban.

A fejlődő országokban az államigazgatást átszövi a korrupció. Indiában mindenki természetesnek veszi, hogy a hivatalnokok csak csúszópénz, vagy ahogy ők nevezik, borravaló ellenében hajlandók elvégezni feladataikat. Aki nem hajlandó zsebbe fizetni, nem kaphat bérlakást, és cégalapítási kérelmét sem jegyzik be, sőt a rendőrség és a földhivatal is csak csúszópénz ellenében végzi el a munkáját. De a hivatalnokok nemcsak kapnak, hanem adnak is: ők az állásokról döntő politikusoknak tejelnek. A Világbank adatai szerint a korrupció a GDP akár egy százalékára is rúghat.

A mindennapi korrupció elvi okokból is aggályos, és az indiai szegények életét végképp megnyomorítja. Ők ugyanis nem tudnak csúszópénzt fizetni (az elvben ingyen járó) okiratokért, sem a szociális alapon járó közművekért és ingyenes egészségügyi ellátásáért.

A visszaéléseknek általában kormányzati intézkedésekkel igyekeznek elejét venni, ám a mindennapi, kisstílű korrupció elleni harc ritkán hatékony. Satindar Mohan Bhagat, a Marylandi Egyetem indiai származású fizikusa ezért úgy döntött, hogy új fegyvert vet be a csúszópénzek ellen. Civil szervezetet hozott létre, és egymillió darab nullarúpiás bankjegyet nyomott és osztott szét, arra kérve a kezdeményezéshez csatlakozó indiaiakat, hogy a borravalót kérő hivatalnokoknak a szimbolikus bankókat nyomják a kezébe.

Kahn elismeri, hogy a kezdeményezés meglehetősen naivnak tűnik, ám az eddigi tapasztalatok bíztatóak. A névérték nélküli játékpénzt átvevő ügyintézők többsége először megdöbben, majd miután feleszmél a megrázkódtatásból, ingyen elvégzi a feladatot, amelyért az államtól a fizetését kapja. Van, aki elszégyelli magát, mások pedig megijednek, hiszen nem tudhatják, hogy a nullarúpiást átadó állampolgár nem tesz-e feljelentést.

Kahn szerint a játékpénz segíthet a társadalmi szokások megváltoztatásában. Ha elég sokan kezdik használni a nullarúpiást, akkor elterjedhet a korrupció elutasításának normája.

A szimbolikus játékpénz azonban nem csodaszer. A köznapi, pitiáner korrupciót talán segíthet letörni, ám a gazdasági szempontból igazán lényeges visszaélések, a kormányzati szerződésekkel kapcsolatos megvesztegetések letörésére sajnos aligha alkalmas.