Egyre népszerűtlenebbek a kilencvenes években szinte egyeduralkodó baloldali pártok. Sokan a Harmadik Út végső vereségéről beszélnek. Az amerikai konzervatív publicista szerint azonban éppen a Harmadik Út elhagyása és az arrogancia vezetett a baloldal hanyatlásához.
„Mi történt a Harmadik Út balközép pártjaival, amelyek korábban taroltak?” – teszi fel a kérdést Michael Barone konzervatív elemző a Washington Examiner véleményrovatában.
A fejlett nyugati országok többségében csökken a baloldali pártok népszerűsége. Az Egyesült Államokban jelentősen visszaesett Obama támogatottsága, a Demokrata Párt félszázada nem volt olyan népszerűtlen, mint most. Nagy-Britanniában a héten esedékes választások során pedig a három ciklus óta kormányzó brit Munkáspárt súlyos vereséget fog szenvedni – közvélemény-kutatások szerint valószínűsíthető, hogy még a Liberális Demokraták is megelőzik. Az európai baloldali pártok szénája általában elég rosszul áll.
Barone szerint mindez azonban korántsem jelenti, hogy a Harmadik Út a jóléti állam és a hagyományosan inkább a jobboldalra jellemző fiskális szigor ötvözésének programja megbukott. Épp ellenkezőleg. A baloldal visszaesésének hátterében az áll, hogy kormányra kerülve a baloldal szépen lassan visszatért a régi szocialista elképzelésekhez, és minden bajra az állami szerepvállalás növelésével igyekezett válaszolni. Ez pedig a költségvetési hiány és az államadósság drámai megugrásával járt, amit a választók – különösen a gazdasági válság kirobbanása óta – nem néznek jó szemmel.
Miközben a baloldal a hagyományos szocialista osztogatás érdekében elhagyta a Harmadik Utat, a jobboldal egyre inkább középre vette az irányt. A sikeres konzervatív pártok ma már nem képviselik sem a vaskalapos tradicionalista értékeket, sem pedig az állami szerepvállalás feltétlen csökkentésének programját. Mint arról a Metazin is beszámolt, a brit választások esélyesének számító David Cameron vezette Konzervatív Párt korábban elképzelhetetlen baloldali programmal kampányol: a baloldalt a nagytőke kiszolgálásával, szociális érzéketlenséggel és a kisemberek érdekének figyelmen kívül hagyásával vádolja.
A hiteles politikai program nélkül maradt baloldal bajait tovább súlyosbítja, hogy végső tanácstalanságában elővette a rasszista kártyát, és minden jobboldali kezdeményezésre rásütötte a szélsőségesség és előítéletesség bélyegét.
Sőt, a kormány politikájából egyre inkább kiábránduló, korábban elkötelezett baloldali híveket is egyre nagyobb megvetéssel szemléli – emlékeztet Barone Gordon Brown múlt heti kínos bakijára. A brit miniszterelnök egy kampányrendezvényen szólta el magát. A bekapcsolva felejtett mikrofon rögzítette, hogy bigottnak nevezi a Munkáspártot felelőtlenül költekezőnek és túlzottan bevándorló-barátnak nevező pártaktivistát. Brown nem csak illetlen volt és képmutató, de egyúttal kifejezte megvetését azokkal a baloldali szavazókkal szemben, akik állásukat féltve ellenzik a külföldi munkaerő beáramlását, és szeretnék tudni, hogy a Munkáspárt mit tesz az államadósság mértékének csökkentése érdekében.