A szakszervezetek mérsékelt sikerrel mozgósítottak Franciaországban a nyugdíjkorhatár emelése ellen. Csakhogy az eladósodó kormány kényszerhelyzetben van. Megszorítások nélkül csak újabb kínai kölcsönökkel tudná elkerülni a csődöt.

„A magas államadósság akadályozza a növekedést, az alacsony növekedés miatt pedig nem tud csökkenni az államadósság” – vázolja a Le Monde-ban az európai államok csapdahelyzetét Pierre-Antoine Delhommais.

Franciaországban tovább csökken a fogyasztói bizalmi index, és a szerző igazat ad a franciáknak: akinek nincs munkája, kevés az esélye arra, hogy találjon, akinek van, az tudhatja, hogy magasabb adókkal és magasabb nyugdíjkorhatárral fogja megfizetni a hatalmas államadósságot. Közben a jóléti állam is egyre zsugorodik.

A polgár azt is tudja, hogy ha 2012-ben történetesen a baloldal nyerné az elnökválasztást, akkor sem változna semmi. Szinte nem is érteni, miért szeretne a baloldal hatalomra kerülni, hiszen a feladat leginkább mazochistáknak való.

Françoise Fressoz a Le Monde egy másik cikkében azt írja erről, hogy a baloldal mindig is kétlelkű volt. Egy pragmatikus irányzat állt szemben, s áll szemben ma is egy harcosabbal, amely „az igazi baloldali értékekhez” való visszatérést szokta sürgetni. Az utóbbi vezére Martine Aubry pártelnök, aki engesztelhetetlen harcot hirdetett a jobboldali kormány terve ellen, amely szerint hatvan évről ismét hatvanötre kell emelni a nyugdíjkorhatárt.

A baloldali szakszervezetek tüntetéseket szerveztek ez ügyben, de csupán néhány százezer embert sikerült maguk mellé állítani. Mint Paul-Henri du Limbert írja a Le Figaróban, a franciák belátják, hogy az államháztartás eladósodását meg kell állítani.

A Le Monde cikkírója szerint, ha többen tüntetnek, annak sem lett volna több értelme, mert a mai költségvetési megszorítások mögött az európai modell válsága áll. Például az euróövezeté, amelynek tagjait nemhogy közelebb hozta volna a közös valuta, hanem még növelte is közöttük a távolságot. Az európaiak még mindig azt képzelik, hogy körülöttük forog a világ, pedig ma mindenütt megindult, felgyorsult a növekedés, csak éppen Európában nem.

Az államháztartások deficitjét jelentős részben Kínának eladott állampapírokkal fedezik. Persze Kínának sem lenne érdeke, hogy Európa összeomoljon. Akkor a kínai termékek hatalmas piacot veszítenének, továbbá a csődben a Kína kezében lévő állampapírok is elértéktelenednének. Ma az európaiaknál tizenötször kevesebbet fogyasztó kínaiak tehát kényszerűségből hiteleznek tovább Európának. Náluk kellene tüntetni, hogy kegyeskedjenek megkönyörülni Franciaországon, és adjanak több hitelt – írja keserűen a Le Monde –, s akkor még lehetne halogatni a nyugdíjkorhatár emelését.