Fél évvel az elnökválasztási győzelem mámora után mintha másnaposak lennének a republikánusok. Politikai vereségeket szenvednek el, és egymással vitatkoznak.

Az elmúlt fél évben több fontos ügyben szenvedtek vereséget a republikánusok. A nyugdíjreform kérdésében kénytelenek voltak visszavonulni.  Nem sikerült eltörölniük a szenátus obstrukciós jogát. Irakban sem állnak valami jól a dolgok.

Az elnökválasztáson aratott győzelem mámora után mintha másnaposak lennének a republikánusok. Sokasodnak a pesszimista helyzetértékelések és borúlátó jóslatok.

John Derbyshire neokonzervatív publicista a „konzervatizmus alkonyát” emlegeti, és a brit toryk gyászos jelenében látja az amerikai jobboldal jövőjét. A paleokonzervatív nézeteiről ismert Pat Buchanan szerint „a konzervatív mozgalom ideje lejárt”. Sok republikánus a növekvő állami szerepvállalás miatt kritizálja a kormányt.

Az Economist két publicistája, John Mickelwaith és Adrian Woolbridge szerint azonban az amerikai konzervatívoknak nincs miért aggódniuk. George W. Bush kétszeri megválasztása azt mutatja, hogy a választópolgárok többsége a republikánusok értékeit érzi a magáénak. 

A vita sem a hanyatlás jele, épp ellenkezőleg, a párt erejét mutatja – írja Mickelwaith és Woolbridge. – A Republikánus Párt gyűjtőpárt. Csak úgy maradhat egyben, ha a keresztény fundamentalista déliek és a piacpárti nyugatiak egyaránt elmondhatják véleményüket.

Míg a republikánusok nagy kérdésekről és víziókról vitatkoznak, a liberálisok passzívak. Csendben irigykednek.